Az előzetes diagnózisokat gyakran a páciens kezdeti konzultációja vagy vizsgálata során állítják fel, amikor az orvos korlátozott információval rendelkezik az állapotáról. Az orvos figyelembe veszi a beteg tüneteit, kórtörténetét és minden releváns vizsgálati eredményt az előzetes diagnózis felállításához.
Fontos megjegyezni, hogy az előzetes diagnózis nem feltétlenül pontos vagy végleges. Ez egyszerűen egy kezdeti értékelés, amely változhat, ha több információ gyűlik össze. Az orvosok használhatják az "előzetes diagnózis" kifejezést, hogy közöljék a betegekkel, hogy állapotuk még mindig értékelés alatt áll, és további vizsgálatokra vagy konzultációkra lehet szükség.
Egyes esetekben az előzetes diagnózis elegendő lehet a kezelési döntések meghozatalához. Például, ha a betegnél bakteriális fertőzés tünetei jelentkeznek, az orvos az előzetes diagnózis alapján antibiotikumot írhat fel. Ha azonban a beteg állapota nem javul, vagy további vizsgálatok más diagnózisra utalnak, a kezelési tervet módosítani lehet.
Fontos, hogy az orvosok egyértelműen kommunikáljanak a betegekkel az előzetes diagnózis természetéről, és folyamatosan tájékoztassák őket, amint további információk állnak rendelkezésre.