1. Vasovagal Syncope gyanúja: A vasovagal syncope, amelyet általában ájulásnak neveznek, akkor fordul elő, amikor a test vérnyomása leesik, és felálláskor a szívverés túlzottan lelassul. A dőlésvizsgálat segíthet meghatározni, hogy a vasovagal syncope okozza-e az ismétlődő ájulást.
2. Az ortosztatikus hipotenzió értékelése: Az ortosztatikus hipotenzió a vérnyomás felálláskor bekövetkező hirtelen csökkenésére utal, amely olyan tüneteket okozhat, mint a szédülés, szédülés, sőt ájulás is. A billentési teszt segíthet felmérni az ortosztatikus hipotenzió súlyosságát és azonosítani a mögöttes állapotokat.
3. Szinkópia előtti értékelés: Az ájulás előtti ájulás vagy szédülés közeli érzése, amely a tényleges ájulás előtt jelentkezik. A billentési teszt segíthet meghatározni a syncope előtti okot, és felmérheti a jövőbeni ájulási epizódok kockázatát.
4. Autonóm idegrendszeri diszfunkció: A billentési teszt képes értékelni az autonóm idegrendszer működését, amely szabályozza az önkéntelen testi funkciókat, például a pulzusszámot, a vérnyomást és az izzadást. Az autonóm idegrendszer működési zavarai olyan tünetekhez vezethetnek, mint a szédülés, ájulás és rendellenes izzadás.
5. Posturális tachycardia szindróma (POTS): A POTS egy olyan állapot, amelyet felálláskor a szívfrekvencia szokatlanul gyors növekedése jellemez. A dőlésvizsgálat segíthet a POTS diagnosztizálásában és az állapot súlyosságának felmérésében.
6. Neurokardiogén Syncope: A neurokardiogén syncope az ájulás egy másik típusa, amelyet a szív és az agy közötti hibás kommunikáció okoz. A billentési teszt segíthet megkülönböztetni a neurokardiogén ájulást az ájulás egyéb okaitól.
A billentési teszt során a pácienst egy motoros asztalra helyezik, és folyamatosan figyelik életfunkcióit, így a vérnyomást és a pulzusszámot. Ezután az asztalt különböző szögekbe döntik függőlegesen, hogy szimulálják a felállást. Az orvos megfigyelni fogja a beteg reakcióját, beleértve az olyan tüneteket, mint a szédülés, szédülés vagy ájulás.
A billentési teszt eredményei alapján az orvos pontos diagnózist állíthat fel, megfelelő kezelési javaslatokat tehet, és életmód-módosításokat javasolhat az alapbetegség kezelésére.