Mi a másodlagos felmérés az elsősegélynyújtásban?

Az elsősegélynyújtásban a másodlagos felmérés a sérült szisztematikus és részletes felmérése, miután az első életmentő beavatkozásokat (elsődleges felmérés és újraélesztés) elvégezték, és a sérült állapota stabil. Az elsődleges felmérés a kritikus, életveszélyes állapotokra összpontosít, amelyek azonnali figyelmet igényelnek, míg a másodlagos felmérés célja minden olyan egyéb sérülés vagy egészségügyi állapot azonosítása és kezelése, amelyek esetleg nem látszanak azonnal, de potenciálisan befolyásolhatják a sérült egészségét és jólétét.

A másodlagos felmérés magában foglalja a sérült tetőtől talpig történő vizsgálatát, a különböző sérülések és állapotok jeleinek és tüneteinek ellenőrzését. Általában a következő lépéseket tartalmazza:

- Orvosi előzmények: Szerezzen információkat a sérült korábbi kórtörténetéről, allergiájáról, jelenlegi gyógyszereiről és bármely releváns egészségügyi állapotáról. Ez az információ segíthet azonosítani a lehetséges kockázati tényezőket, és útmutatást nyújtani a további értékeléshez és kezeléshez.

- Létfontosságú jelek: Ellenőrizze és jegyezze fel a sérült életjeleit, beleértve a pulzust, a légzést, a vérnyomást és a hőmérsékletet. A normál tartománytól való eltérések mögöttes egészségügyi állapotokra utalhatnak.

- Fej és arc: Vizsgálja meg a fejet és az arcot, hogy nincs-e sérülés, deformáció vagy érzékenység. Ellenőrizze, hogy vannak-e vérzés, duzzanat, zúzódások, sebek vagy zúzódások jelei. Óvatosan tapintja meg a koponyát, hogy nincs-e olyan mélyedés vagy csomó, amely törést jelezhet.

- Nyak: Mérje fel a nyakát, nincs-e érzékenység, fájdalom vagy nyelési nehézség. Ellenőrizze, hogy nincsenek-e olyan deformációk vagy rendellenes elhelyezkedés, amelyek gerincsérülésre utalhatnak. Végezzen enyhe mozgástesztet a nyak stabilitásának értékeléséhez.

- Mellkas és tüdő: Vizsgálja meg a mellkast, hogy nincs-e deformáció, aszimmetria vagy paradox mozgás (a normál légzéssel ellentétes irányú mozgás). Hallgassa meg a tüdőt sztetoszkóppal, hogy észleljen-e bármilyen rendellenes légzési hangot, például zihálást, recsegést vagy zörgést, amelyek légzési problémákra utalhatnak.

- Has: Vizsgálja meg a hasát, nincs-e benne érzékenység, fájdalom, zúzódás vagy duzzanat. Óvatosan tapintja meg a hasat, ügyelve minden helyi érzékenységre vagy őrzésre (akaratlagos izomösszehúzódás a sérült terület védelmére).

- Medence: Ellenőrizze a medencét érzékenység, fájdalom vagy instabilitás szempontjából. Finoman szorítsa össze a csípőcsontokat (csípőcsontokat) és a szeméremízületet (a medence elülső részének ízületét), hogy felmérje az esetleges töréseket.

- Végtagok: Vizsgálja meg a végtagokat, hogy nincs-e deformáció, törés, ficam vagy elmozdulás. Ellenőrizze az impulzusokat, az érzést és a mozgást az egyes végtagokban. Mérje fel a kompartment szindróma (megnövekedett nyomás az izomtérben) jeleit, amelyeket fájdalom, duzzanat és csökkent érzékelés jelezhet.

- Neurológiai értékelés: Végezzen el egy rövid neurológiai értékelést, beleértve a sérült tudatszintjének, pupillaméretének és reaktivitásának, az időhöz, helyhez és személyhez való tájékozódásnak, valamint az esetleges gócos neurológiai hiányosságok (például gyengeség vagy bénulás a test egyik oldalán) ellenőrzését.

- Pszichoszociális értékelés: Vegye figyelembe a sérült érzelmi állapotát és támogatási szükségleteit. Ha szükséges, nyújtson pszichológiai elsősegélyt, és gondoskodjon arról, hogy a sérült biztonságban és megnyugvásban érezze magát.

A másodlagos felmérés során fontos a megállapításokat és aggodalmakat közölni a beteg ellátásában részt vevő más egészségügyi szakemberekkel, és a kezelést a sérült általános állapota, valamint sérülései vagy egészségügyi állapota alapján rangsorolni.