A rózsarózsa-tanulmányban miért kerültek kórházba betegek skizofrénia hibás diagnózissal?

A David Rosenhan által végzett tanulmányban, melynek címe "Ép elméjűség az őrült helyeken", Rosenhan és hét másik álbeteg (olyan személy, aki nem tapasztalt mentális egészségügyi problémát) bekerült pszichiátriai kórházakba, úgy, hogy hallóhallucinációikat mutattak be. Az álbetegek normális és együttműködő magatartást tanúsítottak kórházi kezelésük során, valódi kilétüket nem fedték fel a kórházi személyzetnek.

A tanulmány célja a pszichiátriai kórházak diagnosztikai gyakorlatának és körülményeinek vizsgálata volt. Az álbetegeket hibás skizofrénia diagnózissal vették fel, mert a kórházi személyzet nagymértékben támaszkodott a tünetek kezdeti bemutatására, ahelyett, hogy alapos vizsgálatokat végeztek volna, vagy alternatív magyarázatokat fontolgattak volna tapasztalataikra.

A tanulmány célja volt, hogy rávilágítson a pszichiátriai diagnózisok esendőségére és arra a tendenciára, hogy az egyéneket szubjektív kritériumok alapján mentálisan betegnek minősítsék. Rosenhan megállapításai kérdéseket vetettek fel a pszichiátriai diagnózisok megbízhatóságával és érvényességével kapcsolatban, ami jelentős vitákhoz és változásokhoz vezetett a mentális egészségügyi gyakorlatokban és kutatásokban.