Az egyénnek kényelmesen és biztonságban kell éreznie magát, hogy nyíltan tudjon beszélni szükségleteiről, preferenciáiról és meggyőződéseiről. Ez azt jelenti, hogy olyan környezetet kell létrehozni, ahol tisztelik, megbecsülik és meghallják.
2. Tegyen fel nyitott kérdéseket.
Nyitott kérdések feltevésével ösztönözze az egyént, hogy beszéljen önmagáról, például:
- "Mi a véleményed az ellátásodról?"
- "Mi a gondja vagy aggodalma?"
- "Mit preferál azzal kapcsolatban, hogy hogyan szeretnének gondoskodni róla?"
- "Mi a véleményed a saját hitedről és értékrendedről? Mit gondolsz, ezek hogyan befolyásolhatják az ellátásodat?"
3. Figyelj aktívan.
Amikor az egyén beszél, igazán figyeljen arra, amit mond. Ügyeljen a szavaikra, a hangszínükre és a testbeszédükre. Lépj kapcsolatba a szemeddel, és bólints a fejeddel, hogy jelezd, hogy eljegyezted.
4. Legyen tisztelettudó.
Mindig tartsa tiszteletben az egyén szükségleteit, preferenciáit és hiedelmeit, még akkor is, ha azok eltérnek az Önétől.
5. Támogatás felajánlása.
Tájékoztassa az egyént, hogy Ön azért áll, hogy támogassa őket, és hogy együtt fog dolgozni vele egy olyan gondozási tervet kidolgozni, amely megfelel az igényeiknek.
6. Kövesse végig.
Miután beszélt az egyénnel, kövesse kötelezettségvállalásait. Ez segít a bizalom és a kapcsolat kialakításában.
Íme néhány további tipp a kommunikáció ösztönzésére:
- Kezdje korán a beszélgetést. Ne várja meg, amíg az egyén válságba kerül, hogy beszéljen szükségleteiről és preferenciáiról.
- Rendszeresen beszéljen az egyénnel. Ez segít abban, hogy kapcsolatban maradjon, és bizalmi kapcsolatot építsen ki.
- Légy türelmes. Időbe telhet, amíg az egyén kényelmesen beszél szükségleteiről és preferenciáiról.
- Legyen kitartó. Ne add fel, ha az egyén nem szívesen beszél.
>Türelemmel és megértéssel segíthet az egyénnek kommunikálni szükségleteit, preferenciáit és az ellátást érintő személyes meggyőződéseit.