A DID másik kritikája az, hogy túlságosan diagnosztizálták. Egyes kritikusok azzal érvelnek, hogy a DID-t túl gyakran diagnosztizálják, és hogy sok embernél, akinél DID-t diagnosztizáltak, valójában nem is van ilyen rendellenesség. Ez téves diagnózishoz és nem megfelelő kezeléshez vezethet, ami káros lehet a betegekre.
Végül egyes kritikusok azzal érvelnek, hogy a DID káros rendellenesség. Rámutatnak arra a tényre, hogy a DID-ben szenvedők gyakran jelentős szorongást és károsodást tapasztalnak, és hogy a rendellenességet nehéz kezelni. Azzal is érvelnek, hogy a DID negatív következményekkel járhat, mint például az önsértés, a kórházi kezelés és az öngyilkosság.
Összefoglalva, számos kritika éri a disszociatív identitászavart. Egyes kritikusok azzal érvelnek, hogy a DID nem érvényes mentális rendellenesség, míg mások azzal érvelnek, hogy túldiagnosztizált vagy káros. A DID diagnózisának és kezelésének mérlegelésekor fontos tisztában lenni ezekkel a kritikákkal.