Átvitel :
Az Mpox elsősorban fertőzött személlyel vagy állattal való szoros, hosszan tartó érintkezés útján terjed. Bőrelváltozásokkal, testnedvekkel vagy szennyezett tárgyakkal való közvetlen érintkezés továbbadhatja a vírust. A belélegzés és a lenyelés lehetséges, de kevésbé gyakori átviteli módok. A COVID-19-től eltérően az alkalmi, rövid interakciókat általában nem tekintik nagy átviteli kockázatnak.
Tünetek:
A mpox legismertebb tünete a kiütések kialakulása, amely általában az arcon kezdődik, mielőtt átterjedne a test más részeire. A kiütés makulákból (lapos elváltozások) papulákba (magas elváltozások), hólyagokba (folyadékkal telt elváltozások) és végül pustulákba (gennyel telt elváltozások) fejlődik. Egyéb tünetek közé tartozik a láz, izomfájdalmak, fejfájás, duzzadt nyirokcsomók és fáradtság. A tünetek általában a vírussal való érintkezést követő 5-21 napon belül jelentkeznek.
Súlyosság:
Az Mpox általában önmagától elmúló betegségnek számít, és az esetek többsége néhány héten belül megszűnik. Ritka esetekben azonban súlyos betegségekhez és akár halálhoz is vezethet. Azok az egyének, akiknek alapbetegsége vagy legyengült immunrendszere van, érzékenyebbek a súlyos szövődményekre.
Megelőzés:
A himlő elleni védőoltás hatékonynak bizonyult a himlőfertőzés megelőzésében, bár elérhetősége jelenleg korlátozott. A nem gyógyszerészeti beavatkozások, mint például a fertőzött személyekkel való szoros érintkezés elkerülése, a megfelelő kézhigiénia és szükség esetén az egyéni védőeszközök (PPE) használata szintén fontos megelőző intézkedések.
Kezelés:
Nincsenek specifikus vírusellenes kezelések, amelyeket kifejezetten a himlő kezelésére hagytak jóvá. A himlő és más rokon vírusok kezelésére kifejlesztett vírusellenes gyógyszerek azonban alkalmazhatók a fertőzés kezelésére. A szupportív ellátás, például a tünetek kezelése, a kiszáradás megelőzése és a másodlagos fertőzések kezelése elengedhetetlen.
Közegészségügyi válasz:
Tekintettel a himlő globális terjedésére, a közegészségügyi erőfeszítések elengedhetetlenek a járvány megfékezéséhez. Ezek közé tartozik az esetek korai felismerése és elkülönítése, az érintkezések nyomon követése, az oltási kampányok, valamint a megelőző intézkedéseket népszerűsítő kampányok. A nemzeti és nemzetközi egészségügyi szervezetek közötti együttműködés kulcsfontosságú ezen erőfeszítések hatékony koordinálásában.
Fontos, hogy tájékozott maradjon, és kövesse a közegészségügyi hatóságok és az egészségügyi szakemberek által kiadott irányelveket a fertőzés terjedésének mérséklése és a fertőzések elleni védekezés érdekében.