A privatizált egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban azonban az egészségügyi intézményeknek jogukban áll megtagadni a kezelést azoktól a betegektől, akik nem képesek fizetni a szolgáltatásokért. Ezekben a rendszerekben a betegek felelősek orvosi ellátásuk költségeinek fedezéséért, és az egészségügyi intézmények dönthetnek úgy, hogy csak azoknak nyújtanak kezelést, akik meg tudják fizetni.
Egyes esetekben még az univerzális egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban is előfordulhatnak korlátozások vagy korlátozások bizonyos drága kezelések, például csontvelő-transzplantáció elérhetősége tekintetében. Ezek a korlátozások olyan tényezőkön alapulhatnak, mint a beteg egészségi állapota, az erőforrások rendelkezésre állása vagy a kezelés költséghatékonysága.
Fontos megjegyezni, hogy annak etikai következményei összetettek és ellentmondásosak, ha megtagadják a drága kezelést azoktól a betegektől, akik nem tudnak fizetni. Sok egészségügyi szakember és etikus azt állítja, hogy etikátlan dolog megtagadni valakitől a kezelést az anyagi helyzete alapján, mivel ez sérti az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés elvét. Mások azonban azzal érvelnek, hogy az egészségügyi erőforrások korlátozottak, és hogy a kezeléseket költséghatékonyságuk és a siker valószínűsége alapján kell rangsorolni.
Végső soron az a döntés, hogy biztosítsanak-e drága kezelést azoknak a betegeknek, akik nem tudnak fizetni, összetett döntés, amely etikai, jogi és pénzügyi megfontolásokat is magában foglal. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos konkrét politikák és gyakorlatok országonként eltérőek, és folyamatos viták és viták tárgyát képezik.