Egészség és a Betegség
Íme néhány ok, amiért az ápolók jobban részt vettek az érzéstelenítésben, mint az orvosok:
1. Nemi szerepek: A 19. században az orvostudomány és a sebészet túlnyomórészt férfiak által uralt terület volt. Az érzéstelenítést kezdetben az ápolás kiterjesztésének tekintették, amelyet „női munkának” tekintettek a gondozással és gondozással való kapcsolata miatt.
2. Gyakorlati megfontolások: Az orvosok gyakran túlságosan elfoglaltak voltak a sebészeti beavatkozásokkal ahhoz, hogy hatékonyan beadják az érzéstelenítést. Az érzéstelenítés alkalmazása folyamatos odafigyelést és a beteg állapotának monitorozását igényelte. Az ápolónők, akik már ágy melletti ellátást is végeztek, jól megfeleltek erre a feladatra, hiszen jártasak voltak a monitorozásban és a betegmegfigyelésben.
3. Képzés: Az ápolónők az ápolói képzés részeként kaptak anesztézia képzést, míg az akkori orvosképzés nem tartalmazott anesztézia képzést. Ahogy az érzéstelenítési technikák fejlődtek, speciális képzési programok jelentek meg, és az ápolók nagy szerepet játszottak a terület alakításában és fejlesztésében.
4. Érdekképviselet és innováció: Sok korai nővér aneszteziológus döntő szerepet játszott az érzéstelenítés legitim orvosi szakterületként való elismerése és a biztonságosabb érzéstelenítési technikák alkalmazásának előmozdításában. Hozzájárulásuk és szakértelmük végül szakmai szervezetek létrehozásához és az anesztézia orvosi szakterületté nyilvánításához vezetett.
Az idő múlásával, ahogy az orvosi terület fejlődött és az érzéstelenítés összetettebbé vált, az orvosok és a nővérek szerepe az anesztézia gyakorlatában megváltozott, ami a jelenlegi együttműködési modellhez vezetett, amelyben az orvosok és a nővérek egyaránt részt vesznek az érzéstelenítés biztonságos beadásában.