A próba a következő eredményeket hozta:
1. Hét vádlottat bűnösnek találtak és akasztás általi halálra ítéltek:
- Karl Brandt, Adolf Hitler személyes orvosa és egészségügyi és közegészségügyi biztos
- Rudolf Brandt, Heinrich Himmler személyi titkára és az SS vezérkari főnöke
- Karl Gebhardt, Heinrich Himmler személyes orvosa és az SS Medical Service vezetője
- Joachim Mrugowsky, a Birodalom Belügyminisztériumának közegészségügyi osztályának vezetője
- Wolfram Sievers, az Ahnenerbe, egy SS-kutató szervezet vezetője
- Brack Viktor, az eutanázia program adminisztratív vezetője
- Waldemar Hoven, a dachaui koncentrációs tábor kísérleti orvostudományi osztályának vezetője
2. Kilenc vádlottat bűnösnek találtak, és 10 évtől életfogytiglani börtönbüntetésig terjedő börtönbüntetésre ítélték őket:
- Hermann Becker-Freyseng, a Robert Koch Intézet higiéniai osztályának vezetője
- Kurt Blome, a Dachaui Malária Intézet vezetője
- Kurt Brandt, a Birodalom Belügyminisztériumának közegészségügyi osztályának vezetője
- Wilhelm Beiglböck, a berlini Repülési Orvostudományi Intézet vezetője
- Gerhard Rose, a dachaui koncentrációs tábor igazgatója
- Fritz Fischer, a Königsbergi Egyetem Higiéniai Intézetének vezetője
- Helmut Poppendick, a hamburgi Katonai Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Intézet vezetője
- Siegfried Handloser, a Kieli Egyetem anatómiai tanszékének vezetője
- Karl Clauberg, az auschwitzi Kísérleti Biológiai és Terápiás Intézet vezetője
3. Hét vádlottat nem találtak bűnösnek:
- Hans Eppinger, a birodalmi belügyminisztérium második egészségügyi osztályának vezetője
- Hans Karl von Hasselbach, a Heidelbergi Egyetem Élettani Tanszékének vezetője
- August Hirt, a Strasbourgi Egyetem Anatómiai Intézetének vezetője
- Siegfried Ruff, a Göttingeni Egyetem Higiéniai Intézetének vezetője
- Franz Volhard, a Frankfurt am Main Egyetem Belgyógyászati Klinikájának vezetője
- Heinz Karl Sorge, a heidelbergi Rákkutató Intézet vezetője
- Johannes Stein, a buchenwaldi koncentrációs tábor főorvosa
A nürnbergi orvosper az orvosetika és az emberi jogok történetében mérföldkőnek számító esemény volt. Létrehozta a tájékozott beleegyezés elvét az orvosi kutatásokhoz, amely kimondja, hogy a betegeknek önkéntes és tájékozott beleegyezésüket kell adniuk, mielőtt bármilyen orvosi kísérletben részt vesznek. Ez az elv az orvosi kutatás és gyakorlat alapvető etikai elvévé vált világszerte.