1. Orvosok :Az orvosok képzett egészségügyi szakemberek voltak, akik egyetemeken vagy gyakornoki gyakorlaton tanultak orvost egy tapasztalt orvosnál. Gyakran szereztek olyan fokozatot, mint az "Orvostudomány doktora" (MD) vagy a "Fizika doktora" (D.Phys.). Az orvosok jártasak voltak az akkori orvosi elméletekben, például a humor elméletében és a fertőzés gondolatában.
2. fodrász-sebészek :Az orvosokon kívül fodrász-sebészek is voltak, akik egészségügyi szolgáltatásokat nyújtottak. Míg a borbélyok elsősorban olyan feladatokat végeztek, mint a hajvágás és a borotválkozás, sebészeti szolgáltatásokat is kínáltak, beleértve a kelések szúrását, a törések beállítását és a vérvételt. A borbélysebészek gyakorlati ismeretekkel rendelkeztek az anatómiáról és a sebészeti eljárásokról, de hivatalos orvosi képzettségük gyakran kevésbé volt kiterjedt, mint az orvosoké.
3. Népgyógyászok :Az orvosok mellett népgyógyászok is voltak, akik hagyományos ismeretekre, gyógynövényekre és vallási gyakorlatokra támaszkodtak a pestis kezelésében. Ezek a gyógyítók hivatalosan nem részesültek orvosi képzésben, de tapasztalatot szereztek a helyi szokások és kulturális hiedelmek révén.
4. Kezelési módszerek :A pestis idején alkalmazott kezelések változatosak voltak, és az akkori orvosi felfogáson alapultak. Az általános gyakorlatok közé tartozott a véralvadás, az öblítés és a gyógynövényes gyógymódok használata, amelyekről úgy gondolják, hogy gyógyító vagy megelőző tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a módszerek azonban gyakran hatástalanok voltak a pestis ellen.
5. Korlátozott tudás :Az orvosok léte ellenére a pestis korszakában rendelkezésre álló orvosi tudás és technológia nem volt megfelelő a betegség hatékony leküzdésére. Csak a későbbi évszázadokban történt az orvostudomány fejlődése, mint például a csíraelmélet és a vakcinák kifejlesztése, ami az olyan fertőző betegségek jobb megértéséhez és kezeléséhez vezetett, mint a pestis.