A szigorúbb büntetéseket támogatók azzal érvelnek, hogy a gyermekbántalmazás súlyos bűncselekmény, amely súlyos testi, érzelmi és lelki károsodást okozhat az áldozatoknak. Azt állítják, hogy a szigorúbb büntetések elriaszthatják a potenciális bántalmazókat, megvédhetik a kiszolgáltatott gyermekeket, és igazságot szolgáltathatnak az áldozatoknak és családjaiknak. A szigorúbb ítéletek azt is üzenhetik a társadalomnak, hogy a gyermekbántalmazást nem toleráljuk, és ennek megfelelően kell büntetni. Ezen túlmenően egyesek azzal érvelnek, hogy a kötelező minimális büntetés bizonyos gyermekbántalmazási bűncselekmények esetén elősegítheti a jogrendszer következetességét és méltányosságát.
A gyermekbántalmazásra kiszabott szigorúbb büntetések ellenzői azzal érvelnek, hogy az ilyen intézkedések nem biztos, hogy hatékonyan akadályozzák meg vagy kezelik a bántalmazás kiváltó okait, például a szegénységet, a mentális egészségügyi problémákat és a szerhasználatot. Ezenkívül azt állítják, hogy a túl szigorú ítéletek túlzsúfoltsághoz vezethetnek a börtönökben, és megterhelhetik a büntető igazságszolgáltatási rendszert. Egyesek azzal is érvelnek, hogy a hangsúlyt a rehabilitációra, a támogató szolgáltatásokra és a gyermekbántalmazás megelőzésére és a kiváltó okok kezelésére szolgáló beavatkozási programokra kell helyezni, ahelyett, hogy kizárólag a büntetésre hagyatkoznánk.
A szigorúbb ítéletek lehetséges következményei is alapos mérlegelést igényelnek. A szigorúbb büntetések megnövekedett bizalmatlansághoz és feszültséghez vezethetnek bizonyos közösségek és a bűnüldözés között, ami kihat a gyermekbántalmazás hatékony kezelésének képességére.
Végső soron annak eldöntése, hogy kell-e szigorúbb büntetés kiszabni a gyermekbántalmazókra, magában foglalja a különböző társadalmi értékek egyensúlyát, ideértve a gyermekek jólétének védelmét, az igazságszolgáltatás biztosítását, a visszaélések mögöttes okok kezelését, valamint a büntető igazságszolgáltatás általános hatékonyságát és méltányosságát.