Sok pap halt meg a fekete halál idején, mert a pestis frontvonalában álltak, lelki és orvosi ellátást nyújtva a betegeknek és haldoklóknak. A papok utolsó szertartásokat is végeztek az elhunytért, és gyakran ki voltak téve a betegségnek e szertartások végrehajtása során. Ezenkívül a papok gyakran szorosan laktak a papság többi tagjával, ami megkönnyítette a betegség terjedését.
