Karantén: A Black Death terjedésének megfékezésére alkalmazott egyik leghatékonyabb intézkedés a karantén volt. A városok elkülönítik a pestissel fertőzött egyéneket vagy azokat, akik kapcsolatba kerültek fertőzött egyedekkel. A karantén 40 napig vagy tovább is tarthat, amiről úgy gondolták, hogy ez a betegség maximális lappangási ideje.
A betegek elkülönítése: A fekete halál tüneteit mutató egyéneket elszigetelték a lakosság többi részétől. Ez megakadályozta a betegség további terjedését, és segített megfékezni a járványokat.
Javított higiénia: Ahogy az emberek kezdték megérteni a higiénia szerepét a betegség terjedésének megakadályozásában, elkezdtek jobb gyakorlatokat alkalmazni, mint például a kézmosás, a lakóterek tisztán tartása és a hulladék megfelelő elhelyezése.
Utazási korlátozások: Sok város és település utazási korlátozásokat vezetett be, hogy megakadályozza, hogy az egyének behozzák közösségükbe a pestist. Ezek a korlátozások gyakran magukban foglalták a városkapuk bezárását vagy azt, hogy az utazók karanténba essenek, mielőtt belépnének.
Állatirtás: Patkányok és bolhák, amelyek a fekete halál elsődleges hordozói voltak, a védekezési intézkedések célpontjai voltak. A patkányokat megmérgezték és populációjukat csökkentették, miközben az emberek lépéseket tettek annak érdekében, hogy távol tartsák otthonuktól és testüktől a bolhákat.
Az immunitás kialakulása: Idővel, ahogy egyre többen élték túl a fekete halált, az immunitás szintje kezdett kialakulni a lakosságon belül. Ez megnehezítette a betegség terjedését, és végül hanyatlásához vezetett.
Fontos megjegyezni, hogy ezeket az intézkedéseket nem hajtották végre mindenhol, és eltérő volt a különböző régiók és közösségek reagálása a fekete halálra. Emellett társadalmi és gazdasági tényezők is szerepet játszottak a járvány lefolyásának alakításában.