1. Lerakódás:A plakk egy ragadós film, amely folyamatosan képződik a fogak felületén. Baktériumokat tartalmaz, amelyek a szájban hagyott élelmiszer-részecskékben található cukrokon szaporodnak.
2. Savtermelés:Amikor a plakkbaktériumok érintkezésbe kerülnek az élelmiszerből származó cukrokkal, savakat termelnek. Ezek a savak elkezdik feloldani az ásványi anyagokat a fogzománcban, a fogak kemény külső rétegében.
3. Demineralizáció:Ahogy a plakkbaktériumok által termelt savak tovább oldják a fogzománc ásványi anyagait, a zománc gyengül és demineralizálódik. A fogszuvasodás kezdeti szakasza nem biztos, hogy látható, de a fogorvos észlelheti.
4. Dentinszuvasodás:Ha a demineralizációs folyamatot nem állítják meg vagy nem fordítják meg, a szuvasodás mélyebbre juthat a fog dentinjébe, amely puhább, mint a zománc. A dentinszuvasodás gyakran érzékenységet okoz meleg, hideg vagy édes ételekkel és italokkal szemben.
5. Pulpa érintettsége:Amint a szuvasodás eléri a pulpakamrát, ahol a fogideg és az erek találhatók, a fertőzés és a gyulladás súlyos fájdalmat okozhat. Ezt a szakaszt pulpitisnek nevezik.
6. Tályogképződés:Ha a pulpából származó fertőzést nem kezelik, az átterjedhet a fogat körülvevő csontra, ami tályog kialakulásához vezethet. A tályog súlyos fájdalmat, duzzanatot és egyéb tüneteket okozhat.
7. Kavitáció:Ha a szuvasodást nem kezelik, az végül lyukat vagy üreget képezhet a fogban. A fogszuvasodás ezen szakasza gyakran érezhető fájdalommal jár, és a fogszuvasodás súlyosságától függően fogászati kezelést igényel, például tömést, koronát, gyökérkezelést vagy foghúzást.
A fogszuvasodás megelőzése magában foglalja a helyes szájhigiénés gyakorlatok betartását, például a rendszeres fogmosást és fogselymet, a cukorbevitel csökkentését, a cukros falatok elkerülését az étkezések között, valamint a fogorvos rendszeres ellenőrzését és professzionális tisztítását.