A látencia alatt a vírusgenom beépül a gazdasejt DNS-ébe, vagy független, körkörös DNS-molekulaként létezik, amelyet episzómának neveznek. A vírus különböző okok miatt maradhat ebben a nyugalmi állapotban, az adott vírus és a gazdaszervezet interakciójától függően. Egyes vírusok túlélési stratégiaként léphetnek be a látenciába, válaszul a környezeti stresszorokra, az immunrendszer válaszaira vagy más gátló tényezőkre.
A látenssé váló vírusok közé tartozik például a herpes simplex vírus (HSV), a varicella-zoster vírus (VZV), az Epstein-Barr vírus (EBV) és a humán citomegalovírus (HCMV). Ezek a vírusok felelősek különféle betegségek, például ajakherpesz, bárányhimlő, fertőző mononukleózis és citomegalovírus fertőzés előidézéséért.
A látens vírusok időnként újra aktiválódhatnak, amikor bizonyos triggerek stimulálják őket. Ezek a kiváltó tényezők magukban foglalhatják a stresszt, az immunrendszer elnyomását, a hormonális változásokat vagy az adott környezeti feltételeknek való kitettséget. A látens vírusok újraaktiválása a kapcsolódó betegségek ismétlődő epizódjához vezethet, vagy új tüneteket és szövődményeket okozhat.
A vírus lappangási ideje döntő fontosságú a vírus patogenezisének tanulmányozásában, a hatékony kezelések kidolgozásában és a fertőző betegségek terjedésének megelőzésében. A tudósok továbbra is vizsgálják a vírusok látenciája és reaktivációja mögött meghúzódó mechanizmusokat, hogy jobb stratégiákat dolgozzanak ki a látens vírusfertőzések kezelésére és kontrollálására.