A fertőző mononukleózist okozó Epstein-Barr vírus (EBV) összetett életciklussal rendelkezik, amely két különálló fázisból áll:a lítikus ciklusból és a látens ciklusból.
1. Litikus ciklus (produktív fertőzés):
a) Csatlakozás és bejegyzés: Az EBV virionok specifikus receptorokhoz kapcsolódnak az érzékeny B-limfociták vagy hámsejtek felszínén.
b) Behatolás: A virionok a sejtmembránnal való fúzió révén jutnak be a gazdasejtbe, és a vírusgenomot a citoplazmába szabadítják fel.
c) Replikáció: A vírus DNS belép a sejtmagba, és a gazdasejt gépezetének segítségével replikációt kezd. Vírusfehérjéket szintetizálnak, beleértve az új virionok szerkezeti komponenseit is.
d) Összeszerelés: Az új vírusrészecskék a sejtmagban gyűlnek össze, és a belső nukleáris membránból burkot kapnak.
e) Kiadás: Az érett virionok úgy szabadulnak fel a gazdasejtből, hogy a sejtfelszínről rügyeznek. Ez a gazdasejt pusztulásához vezethet.
2. Lappangó ciklus (nem produktív fertőzés):
a) Latencia megállapítása: A kezdeti lítikus fertőzés után néhány B-limfocita látens fertőzést hozhat létre. A vírusgenom nem replikálódó episzómaként (körkörös DNS) marad fenn a B-sejt magjában.
b) Újraaktiválás: Bizonyos körülmények között, például immunszuppresszió esetén a látens vírus újra aktiválódhat, ami a lítikus ciklus újraindulásához és új fertőző virionok termelődéséhez vezet.
c) Vírusperzisztencia: A látens fázis lehetővé teszi, hogy az EBV hosszú ideig fennmaradjon a gazdaszervezetben, potenciálisan egy életen át. A látens fertőzés bizonyos limfoproliferatív rendellenességek és rosszindulatú daganatok kialakulásához kapcsolódik.
Az EBV litikus és látens ciklusai lehetővé teszik a vírus számára, hogy hosszú távú fertőzéseket hozzon létre, és biztosítsa túlélését és átvitelét az emberi populáción belül.