A vírus különféle mechanizmusok révén fennmarad, mint például:
1. Késés: Egyes vírusok látens fázisba léphetnek, ahol alvó állapotban léteznek a szervezet sejtjeiben. A vírus genetikai anyaga jelen marad a sejtekben, de nem szaporodik aktívan és nem okoz betegséget. A látenciát megállapító vírusok közé tartozik például a herpes simplex vírus (HSV), a varicella zoster vírus (VZV, amely bárányhimlőt és övsömört okoz), az Epstein-Barr vírus (fertőző mononukleózissal összefüggő EBV) és a citomegalovírus (CMV).
2. Lassú replikáció: Egyes vírusok nagyon lassan szaporodhatnak, ami tartós fertőzéshez vezethet, amely idővel fokozatosan fejlődik. Az ilyen típusú fertőzések diagnosztizálása és kezelése kihívást jelenthet. Például a hepatitis B vírus (HBV) krónikus fertőzést okozhat, különösen azoknál az egyéneknél, akik gyermekkorukban szerezték meg a vírust.
3. Immun Evasion: Egyes vírusok stratégiákat fejlesztettek ki a szervezet immunválaszának elkerülésére, lehetővé téve számukra, hogy hosszabb ideig megmaradjanak a szervezetben. Jól ismert példa az AIDS-et okozó humán immundeficiencia vírus (HIV). A HIV megfertőzheti magukat az immunsejteket, ami megnehezíti az immunrendszer hatékony leküzdését a fertőzés ellen.
4. Szövettrópizmus: A vírusok bizonyos típusú sejteket vagy szöveteket preferálhatnak a szervezetben. Az immunrendszer által ritkábban cserélt vagy ellenőrzött sejtek megfertőzésével a vírus hosszabb ideig észrevétlen maradhat. Például a hepatitis C vírus (HCV) elsősorban a májsejteket fertőzi meg, ami idővel krónikus fertőzéshez és potenciálisan súlyos májkárosodáshoz vezethet.
Ezek a perzisztens vagy látens vírusfertőzések bizonyos körülmények között, például legyengült immunrendszer, stressz vagy más kiváltó okok esetén újra aktiválódhatnak. Az újraaktiválás a vírusfertőzés ظهور tüneteit vagy egy meglévő krónikus állapot fellángolását eredményezheti.
A tartós vírusfertőzések jelentős kihívást jelentenek a kezelés számára, mivel speciális vírusellenes terápiákat és szoros monitorozást igényelnek a szövődmények és a lehetséges hosszú távú egészségi hatások megelőzése érdekében.