Az arenavírusok virionjai nagyjából gömb alakúak, átmérőjük 50-300 nanométer (nm). Külső burokkal rendelkeznek, amely egy lipid kettős rétegből áll, amely a gazdasejt plazmamembránjából származik a bimbózás során. A burok glikoproteineket is tartalmaz, amelyek felelősek a gazdasejtekhez való kötődésért és bejutásért.
A virionon belül az arenavírus genom két lineáris, egyszálú RNS-szegmensből áll, amelyeket nagy (L) és kis (S) szegmensnek neveznek. Ezek a szegmensek a vírus replikációjához, összeállításához és patogeneziséhez nélkülözhetetlen fehérjéket kódolnak.
Az L szegmens hordozza a vírus RNS-dependens RNS polimeráz (RdRp) genetikai információit, amely kulcsfontosságú a vírus transzkripciójához és az L és S szegmensek replikációjához. Ezenkívül az L szegmens egy nukleoproteint (N) és egy glikoprotein prekurzort (GPC) kódol, amelyet tovább dolgoznak fel két alegységre, a GP1-re és a GP2-re.
Az S szegmens a vírus mátrix fehérjét (Z) és a nukleoproteint (NP) kódolja, amely a vírus RNS-hez kapcsolódik, és nukleokapszidot képez. Az NP kritikus szerepet játszik a genom replikációjának beindításában és szabályozásában.
Az arenavírusokat két fő csoportra osztják:az óvilági arénavírusokra és az újvilági arénavírusokra. Az Afrikában, Ázsiában és Európában előforduló óvilági arénavírusok közé tartoznak az olyan vírusok, mint a Lassa-vírus, amely Lassa-lázat okoz, és a lymphocytic choriomeningitis vírus (LCMV), amely egy nem patogén vírus emberben, de fontos modell az immunológia és virológia tanulmányozásában.
Az újvilági arénavírusok Amerikában találhatók, köztük olyan vírusok, mint a Junín vírus, az argentin vérzéses láz kórokozója, és a Machupo vírus, amely a bolíviai vérzéses lázért felelős.
Az arenavírus fertőzések számos klinikai megnyilvánulásban nyilvánulhatnak meg, az enyhe lázas betegségektől a súlyos vérzéses lázokig. A tünetek közé tartozhat láz, izomfájdalmak, fejfájás, hányinger, hányás és vérzési zavarok. A betegség súlyossága és a vérzéses szövődmények kockázata az adott vírustól függően változik.
Az arenavírusok fertőzött állatokkal való érintkezés útján vagy a fertőzött egyed testnedveivel vagy szennyezett anyagaival való közvetlen érintkezés útján terjedhetnek. Egyes arénavírusokról, például a Lassa-vírusról ismert, hogy aeroszolos úton terjed.
Az arnavírus fertőzések megelőzésére és ellenőrzésére szolgáló intézkedések magukban foglalják a jó higiénia gyakorlását, a fertőzött személyekkel való érintkezés elkerülését és a vektor-ellenőrzési stratégiák végrehajtását. Egyes arénavírusok, például a kutatási környezetben használt LCMV vakcina és az Argentínában használt Junín vírus elleni vakcina ellen beszerezhető.
Súlyos betegségeket és járványkitöréseket okozó potenciáljuk miatt az arenavírusok a Biosafety Level 3 (BSL-3) vagy a BSL-4 kórokozók közé tartoznak, amelyek speciális kezelési és elszigetelési létesítményeket igényelnek a laboratóriumi munkákhoz.
Összefoglalva, az arenavírusok egyszálú RNS-vírusok, amelyek az Arenaviridae családba tartoznak. Számos betegséget okozhatnak, az enyhe lázas betegségektől a súlyos vérzéses lázig. Átterjedésük, patogenezisük megértése, valamint hatékony megelőzési és kezelési stratégiák kidolgozása alapvető fontosságú az arnavírus fertőzések kezelésében és közegészségügyi hatásuk mérséklésében.