A hiperhomocisztinuria különböző formái léteznek, mindegyiket a homocisztein metabolizmusában részt vevő különböző gének mutációi okozzák. A leggyakoribb formája, a klasszikus homocisztinuria autoszomális recesszív módon öröklődik, ami azt jelenti, hogy az érintett gén mindkét kópiáját, mindkét szülőtől egyet meg kell változtatni, hogy a rendellenességet előidézze.
A megemelkedett homociszteinszint különféle káros hatással lehet a szervezetre. Károsíthatja az érfalakat, ami növeli a vérrögök, a stroke és a szívbetegségek kockázatát. A homocisztein hatással lehet a kötőszövetekre, a csontokra és az idegrendszerre is, és számos tünetet és szövődményt okozhat.
A hiperhomocisztinuria gyakori megnyilvánulásai a következők:
1. Csontváz rendellenességek:A hyperhomocystinuriában szenvedő egyéneknek hosszú és karcsú végtagjai, magas ívű szájpadlásuk és pectus excavatum (beesett mellkas) lehet.
2. Szemészeti rendellenességek:Az Ectopia lentis, egy olyan állapot, amikor a szemlencse elmozdul normál helyzetéből, gyakran megfigyelhető hyperhomocystinuria esetén.
3. Neurológiai problémák:A homocisztein károsíthatja az idegrendszert, ami értelmi fogyatékossághoz, görcsrohamokhoz, beszédzavarokhoz és pszichiátriai tünetekhez vezethet.
4. Szív- és érrendszeri problémák:A megnövekedett homociszteinszint a vérrögképződés, a mélyvénás trombózis, a stroke és a koszorúér-betegség kialakulásának fokozott kockázatával jár.
5. Terhességi szövődmények:A hiperhomocisztinuriában szenvedő nőknél megnövekedhet a terhesség ismétlődő elvesztésének, a vetélésnek és a neurális csőhibáknak a kockázata gyermekeiknél.
A hyperhomocystinuria korai diagnózisa és kezelése döntő fontosságú a szövődmények kockázatának csökkentése érdekében. A kezelés jellemzően étrendi módosításokat foglal magában a metioninbevitel korlátozása érdekében, valamint vitaminok, például folsav, B6- és B12-vitamin kiegészítését a homociszteinszint szabályozásának elősegítése érdekében. Súlyos esetekben a homociszteinszint csökkentésére gyógyszereket írhatnak fel. Az egészségügyi csapat által végzett rendszeres monitorozás és kezelés elengedhetetlen a hyperhomocystinuria lehetséges következményeinek megelőzéséhez vagy minimalizálásához.