Nyáktermelés: A légcsövet csillós pszeudosztratizált oszlopos hám béleli, amely nyálkát választ ki. A nyálka felfogja a port, pollent, baktériumokat és egyéb részecskéket, amelyek bejutnak a légutakba.
Cilia: A légcsövet borító sejteknek apró, szőrszerű kiemelkedései vannak, amelyeket csillóknak neveznek. Ezek a csillók folyamatosan szinkronizált hullámszerű mozgásban vernek, és a nyálkát és a beszorult részecskéket felfelé, a garat felé hajtják.
Köhögési reflex: Amikor a nyálka és a részecskék elérik a garatot, serkentik a köhögési reflexet. A köhögés kiüríti a nyálkát és az idegen anyagokat a légutakból, segít a légutak kitisztításában és a légúti fertőzések megelőzésében.
Légcsőgyűrűk: A légcső hiányos porcos gyűrűkből áll, amelyeket légcsőgyűrűknek neveznek. Ezek a gyűrűk segítenek megőrizni a légcső alakját és merevségét. Az összeomlás megakadályozásával a légcsőgyűrűk folyamatos levegőáramlást biztosítanak a tüdőbe és onnan ki.
Mucociliary escalator: A nyálkatermelés, a csillók verése és a köhögési reflex összehangolt működését gyakran nyálkahártya mozgólépcsőnek nevezik. Ez a védekező mechanizmus kulcsfontosságú szerepet játszik az idegen részecskék, allergének és mikroorganizmusok légutakból való eltávolításában, ezáltal hozzájárul a légúti egészség megőrzéséhez.
Összességében a légcső nyálkafogó képessége, ciliáris működése, köhögési reflexe és szerkezeti támogatása révén segít megtisztítani a belélegzett levegőt, és megvédi az alsó légutakat a káros anyagoktól és a lehetséges fertőzésektől.