A hemosztatikus folyamat három fő szakaszra osztható:
1. Vasospasmus :Közvetlenül a sérülés után a sérülés helyén az erek összeszűkülnek (elszűkülnek) egy reflexhatásban, amelyet érgörcsnek neveznek. Ez a szűkület csökkenti a véráramlást a területen, lelassítva a vérzés sebességét.
2. Thrombocytadugó kialakulása :A vérlemezkék kicsi, színtelen vérsejtek, amelyek döntő szerepet játszanak a vérzéscsillapításban. Sérüléskor aktiválódnak és a sérült véredényhez tapadnak. Az aktivált vérlemezkék aggregációnak nevezett folyamaton mennek keresztül, ahol összetapadnak, és vérlemezkedugót képeznek a vérzés helyén. Ez a dugó ideiglenes tömítésként működik, hogy megakadályozza a további vérveszteséget.
3. Véralvadás :A véralvadás, más néven véralvadás az a folyamat, amelynek során a vér folyékonyból félszilárd gélszerű állapotba változik, és vérrögöt képez. Ez a folyamat összetett biokémiai reakciók sorozatát foglalja magában, amelyeket koagulációs kaszkádnak neveznek. A véralvadás során az alvadási faktorok (a vérben jelenlévő fehérjék) lépcsőzetesen lépnek kölcsönhatásba egymással, ami végül a fibrinogén nevű fehérje oldhatatlan fibrinszálakká történő átalakulásához vezet. Ezek a fibrinszálak olyan hálót alkotnak, amely megfogja a vérlemezkéket és a vörösvérsejteket, és stabil vérrögöt hoz létre, amely elzárja a sérült véredényt és elősegíti a gyógyulást.
A vérrög kialakulása után a helyén marad, amíg a sérült véredény meg nem gyógyul. A gyógyulási folyamat előrehaladtával a vérrög fokozatosan feloldódik a fibrinolízis nevű folyamaton keresztül, és helyreáll a normális véráramlás.
A vérzéscsillapítás kulcsfontosságú a keringési rendszer épségének megőrzésében és sérülés esetén a túlzott vérzés megelőzésében. Ez egy finoman hangolt folyamat, és az érintett lépések megszakítása vérzési rendellenességekhez vagy túlzott véralvadáshoz vezethet.