Hogyan húzza ki a levegőt a rekeszizom a tüdőbe és onnan?

A membrán, egy kupola alakú izom, amely közvetlenül a tüdő alatt helyezkedik el, döntő szerepet játszik a légzés folyamatában azáltal, hogy ritmikusan összehúzódik és ellazul. Így működik:

Ihlet (belégzés):

1. A rekeszizom összehúzódása :Belégzéskor a rekeszizom összehúzódik és lelapul, lefelé haladva a has felé. Ez a művelet növeli a mellüreg (a mellkasi üreg) térfogatát.

2. Megnagyobbodott mellkasi üreg :Ahogy a rekeszizom összehúzódik és a mellüreg kitágul, a tüdőben alacsonyabb légnyomást hoz létre a külső légköri nyomáshoz képest.

3. Befut a levegő :Ez a nyomáskülönbség arra készteti a levegőt, hogy az orron vagy a szájon keresztül a tüdőbe rohanjon, és a kitágult tüdőt oxigénnel töltse fel.

Lejárat (kilégzés):

1. A rekeszizom ellazítása :Belélegzés után a rekeszizom ellazul és visszaáll eredeti kupolaformájába. Ez csökkenti a mellüreg térfogatát.

2. Megnövekedett légnyomás :A mellkasi üreg méretének csökkenésével a tüdőben lévő légnyomás magasabb lesz, mint a külső légköri nyomás.

3. A levegő kilökődik :A megnövekedett légnyomás az orron vagy a szájon keresztül kiszorítja a levegőt a tüdőből, kiszorítva a szén-dioxidot, a sejtlégzés salakanyagát.

A rekeszizom összehúzódásának és relaxációjának ez a ciklusa egész életünkben folytatódik, megkönnyítve az oxigén és a szén-dioxid cseréjét a tüdő és a véráram között. A rekeszizom más légzőizmokkal, például a bordák közötti bordaközi izmokkal együttműködve működik, hogy biztosítsa a hatékony légzést.