1. Orotracheális intubáció:Ez magában foglalja a légzőcső szájon keresztül történő bevezetését a légcsőbe. Jellemzően eszméletlen, súlyos légzési nehézséggel küzdő vagy gépi lélegeztetést igénylő betegeknél alkalmazzák.
2. Nasotrachealis intubáció:Hasonló az orotracheális intubációhoz, de a légzőcsövet az orron keresztül vezetik be a légcsőbe. Előnyös lehet bizonyos esetekben, például ha arcsérülés vagy korlátozott szájnyílás van.
3. Táskás-maszkos lélegeztetés:Ez a technika egy arcmaszk és egy zacskó használatát foglalja magában, hogy pozitív nyomású lélegeztetést biztosítson a páciens számára. Gyakran használják vészhelyzetekben, vagy amikor ideiglenes szellőztetésre van szükség.
4. Supraglottic Airway Devices:Ezeket az eszközöket, mint például a gégemaszk légút (LMA) vagy a nyelőcső-légcső Combitube (ETC) a hangszálak fölé helyezik el a légutat. Használhatók nehezen intubálható betegeknél vagy a hagyományos intubáció alternatívájaként.
5. Cricothyrotomia:Ez egy sebészeti beavatkozás, amelynek során nyílást hoznak létre a cricothyroid membránban, az ádámcsutka alatt, hogy létrehozzák a légutakat. Általában vészhelyzetekben hajtják végre, amikor más légútkezelési technikák sikertelenek vagy nem kivitelezhetők.
A légútkezelési technika kiválasztása olyan tényezők alapján történik, mint a beteg állapota, a légúti elzáródás mértéke, az egészségügyi szolgáltató tapasztalata és a rendelkezésre álló felszerelés. A biztonságos és hatékony légúti kezelés érdekében fontos betartani a megállapított irányelveket és protokollokat.