1. Az alveoláris felület elvesztése :Az emfizéma az érzékeny alveoláris falak károsodását okozza, ami az alveoláris felület elvesztéséhez vezet. Ez csökkenti a gázcserére rendelkezésre álló teljes felületet, ami rontja a tüdő oxigénfelvételi és szén-dioxid-eltávolító képességét.
2. Légcsapdázás és hiperinfláció :Az emfizéma károsítja a tüdő rugalmas visszarúgási tulajdonságait. Ennek eredményeként a levegő beszorul, ahol a kilélegzett levegő légzés közben a tüdőbe kerül. Ennek következtében a tüdő hiperinflációja válik, ami kihívást jelent a légzőizmoknak a mellkas hatékony kiterjesztése és összehúzása.
3. A légutak beszűkülése (bronchioles) :Az emfizéma a hörgők gyulladását és megvastagodását okozhatja, ami légáramlási akadályokhoz vezethet. A beszűkült légutak növelik a légáramlással szembeni ellenállást, ami hozzájárul a légzési nehézségekhez.
4. Csökkent légúti izomfunkció :Az emfizémával járó krónikus légzési elégtelenség túlzottan megterheli a légzőizmokat, ami idővel legyengül. Ez veszélyezteti az izmok azon képességét, hogy hatékonyan kiterjesszék és összehúzzák a tüdőt.
5. Hipoxia és hypercapnia :A gázcsere csökkent hatékonysága emphysema esetén hypoxiához (alacsony véroxigénszint) és hypercapniához (magas vér szén-dioxid szintje) vezet. A hipoxia légszomjat, szédülést és mentális zavartságot okozhat, míg a hypercapnia légúti acidózishoz és további légzési nehézségekhez vezethet.
6. A légzés fokozott munkája :A fent említett tényezők mindegyike hozzájárul a légzés fokozott munkájához, ami megnehezíti a tüdőtágulásban szenvedő egyének normális légzését. Ez jelentős fáradtságot és kimerültséget okozhat, korlátozza a fizikai aktivitást és az általános életminőséget.
Ezek a kumulatív hatások légzési nehézséget okoznak, ami kihívást jelent a tüdőtágulásban szenvedő egyének számára. Az emfizéma kezelése jellemzően a tünetek kezelésére, az exacerbációk megelőzésére és az életminőség javítására irányul hörgőtágítók, oxigénterápia, tüdőrehabilitáció és életmód-módosítások révén.