A vérrögképződés fokozott kockázata:A hosszan tartó INR azt jelzi, hogy nagyobb a véralvadási hajlam. Ez a megnövekedett vérrögképződés kockázata kiterjedhet a tüdő ereire is, ami tüdőembóliaként ismert állapothoz vezethet. A tüdőembólia akkor fordul elő, amikor egy vérrög elzárja a tüdőartériát, akadályozva a vér áramlását a tüdő egy részébe.
Légszomj:A tüdőembólia vagy akár a tüdő ereiben kialakuló kisebb vérrögök következtében egy személy légszomjat vagy légzési nehézséget tapasztalhat. Ennek az az oka, hogy az elzáródott erek veszélyeztetik a tüdő gázcsere folyamatát, megnehezítve a vér oxigénellátását és a szén-dioxid eltávolítását a szervezetből.
Pleuritiszes mellkasi fájdalom:Egyes esetekben a magas INR és a kapcsolódó véralvadás a pleuritiszes mellkasi fájdalomnak nevezett állapothoz vezethet. Ez a fajta mellkasi fájdalom a mellhártya gyulladásából ered, amely a tüdőt és a mellkas belső falát szegélyező membrán. A fájdalom jellemzően éles, szúró, és köhögéssel vagy mély légzéssel súlyosbodik.
Károsodott tüdőfunkció:A hosszabb ideig tartó emelkedett INR károsíthatja a tüdőszövetet és befolyásolhatja az általános tüdőfunkciót. A véralvadási folyamat károsíthatja a tüdőben lévő kis ereket, ami hegszövet-képződéshez és az oxigéncsere károsodásához vezethet. Ez hozzájárulhat a krónikus légzési problémákhoz, például a pulmonális hipertóniához, amelyben a tüdő artériáiban megnő a nyomás, ami megnehezíti a szív számára, hogy átpumpálja a vért.
Összefoglalva, a magas INR-szint valóban légzési problémákat okozhat. Azáltal, hogy megzavarja a véralvadási folyamatot és befolyásolja a tüdő véráramlását, növelheti a vérrögképződés, a légszomj, a mellkasi fájdalom és a károsodott tüdőfunkció kockázatát. Ezért az emelkedett INR-értékkel rendelkező egyéneket szorosan ellenőrizni kell, és orvosi beavatkozásra lehet szükségük állapotuk kezelésére és a légzéssel kapcsolatos szövődmények megelőzésére.