Hogyan adták be az étert?

Az érzéstelenítés kezdeti napjaiban az étert elsősorban nyílt csepp módszerrel adták be. Ez azt jelentette, hogy étert csepegtetnek egy kendőre, szivacsra vagy gézre, amelyet azután a páciens arcához közel tartottak. Ahogy az éter elpárolog, a páciens belélegezte. Később számos különféle inhalátort fejlesztettek ki az éter hatékonyabb adagolására és a mellékhatások kockázatának csökkentésére.

Az egyik elterjedt inhalátor a Clover's inhalátor volt, amely egy fém kúpból állt, egyik végén egy szájrész, a másik végén pedig egy szelep. Az étert az inhalátorba öntötték, és a páciens a szájrészen keresztül be- és kilélegzett, belélegezve az étergőzt a készülékből. Egy másik eszköz, a Heidbrink éter párologtató, meleg vizet használt az éter elpárologtatására, biztosítva a páciens számára az étergőz állandó és szabályozott koncentrációját.