1. Orvosi előzmények és tünetek:
- Az orvos részletes kórtörténetet vesz fel, feljegyezve az olyan tüneteket, mint a légszomj, köhögés, fáradtság, ízületi fájdalom, bőrkiütés vagy szemproblémák.
2. Fizikai vizsgálat:
- Az orvos fizikális vizsgálatot végez az általános egészségi állapot felmérése, a tüdő meghallgatása, a duzzadt nyirokcsomók észlelése és a bőrelváltozások ellenőrzése céljából.
3. Képalkotó tesztek:
- Mellkasröntgen:Felfedheti a tüdő érintettségét, például gyulladást vagy hegesedést.
- Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat:Részletesebb képeket biztosít a tüdőről és más szervekről a rendellenességek kimutatására.
- Pozitron emissziós tomográfia (PET) vizsgálat:A fokozott metabolikus aktivitású területek azonosíthatók, amelyek szarkoidózisos elváltozásokat jelezhetnek.
4. Laboratóriumi vizsgálatok:
- Vérvizsgálatok:Ezek a következők lehetnek:
- Angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) szintje:Az ACE-szint emelkedése szarkoidózissal hozható összefüggésbe.
- Teljes vérkép (CBC) és eritrocita ülepedési sebesség (ESR):gyulladás és vérszegénység jeleit mutathatja.
- Májfunkciós vizsgálatok:Kimutathatja a máj érintettségét.
- Vesefunkciós vizsgálatok:A vesefunkció értékelésére.
5. Biopszia:
- Ha más vizsgálatok nem meggyőzőek, vagy a diagnózis megerősítésére, biopsziára lehet szükség. A biopszia során egy kis szövetmintát vesznek az érintett területről (például tüdőből, nyirokcsomókból vagy bőrből), és mikroszkóp alatt megvizsgálják.
Ezeknek a diagnosztikai technikáknak a kombinációja segít az egészségügyi szakembereknek felállítani a szarkoidózis diagnózisát, és meghatározni az állapot mértékét és súlyosságát. A szarkoidózist néha nehéz diagnosztizálni, mivel más állapotokat utánozhat, ezért alapos értékelés szükséges.