Egészség és a Betegség
1. A tünetek értékelése:
- Mentálhigiénés szakember, például pszichiáter vagy pszichológus információkat gyűjt az egyén tüneteiről és tapasztalatairól.
- Az egyént megkérdezik az impulzuskontrollhoz kapcsolódó viselkedéseiről, késztetéseiről és mintáiról, beleértve azok intenzitását, időtartamát és következményeit.
2. Diagnosztikai kritériumok:
- A mentális egészségügyi szakember felméri az egyén tüneteit a DSM-ben meghatározott impulzuskontroll-zavarok diagnosztikai kritériumai alapján.
- A különböző impulzusszabályozási zavaroknak külön kritériumai vannak, amelyeknek teljesülniük kell a diagnózis felállításához, mint például a specifikus viselkedések jelenléte, az előfordulás gyakorisága és a mindennapi életre gyakorolt hatás.
3. Előzmények és kontextus:
- A mentálhigiénés szakember figyelembe veszi az egyén történetét, beleértve a fejlődési tapasztalatait, a személyes és családi anamnézisét, valamint a mögöttes mentális vagy egészségügyi állapotokat.
- A személy életkörülményeinek és körülményeinek megértése segíthet annak meghatározásában, hogy a viselkedések egy szélesebb minta részét képezik-e, vagy más tényezőknek tulajdoníthatók.
4. Fizikai vizsgálat és laborvizsgálatok:
- Egyes esetekben az egyén fizikális vizsgálaton vagy laboratóriumi vizsgálaton eshet át, hogy kizárjon minden olyan egészségügyi állapotot vagy szerhasználatot, amely hozzájárulhat a tünetek kialakulásához.
5. Differenciáldiagnózis:
- A mentálhigiénés szakember megkülönbözteti az impulzuskontroll-zavarokat más hasonló tünetekkel járó állapotoktól, mint például a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD), a rögeszmés-kényszeres zavar (OCD), a bipoláris zavar vagy a személyiségzavarok.
- Az impulzuskontroll zavarokhoz kapcsolódó bizonyos viselkedések átfedésben lehetnek más állapotokkal, ezért alapos értékelésre van szükség a legmegfelelőbb diagnózis megállapításához.
6. Diagnosztikai interjú és kritériumok:
- A mentális egészségügyi szakember átfogó diagnosztikai interjút készít, jellemzően strukturált diagnosztikai eszközökkel vagy DSM-kritériumokon alapuló interjúkkal.
- Az interjú során az egyénnek konkrét kérdéseket lehet feltenni viselkedésével, kiváltó tényezőivel és a kapcsolódó gondolataival és érzéseivel kapcsolatban.
7. Értékvesztés értékelése:
- A mentálhigiénés szakember értékeli, hogy az egyén tünetei milyen mértékben rontják mindennapi működését, beleértve a társadalmi, foglalkozási, tanulmányi és magánéletét.
8. Együttműködési diagnózis:
- Egyes esetekben több mentálhigiénés szakember bevonásával csoportos megközelítésre vagy szakorvosokkal való konzultációra lehet szükség az átfogó és pontos diagnózis eléréséhez.
Fontos megjegyezni, hogy az impulzuskontroll-zavarok diagnózisa több tényező kombinációján alapul, és egy képzett mentális egészségügyi szakember alapos értékelését igényli az egyén állapotának pontos megértése és a megfelelő kezelés biztosítása érdekében.