Az alábbi módszerek közül melyiket nem használja a pszichiáter annak megállapítására, hogy mi a baja a betegnek?

A pszichiáterek különféle módszereket alkalmaznak annak meghatározására, hogy mi a baj a beteggel, beleértve:

1. Közvetlen megfigyelés:A pszichiáterek megfigyelik a páciens viselkedését és viselkedését a terápia során.

2. Interjúk és betegtörténet:Interjúkat készítenek a pácienssel, hogy információkat gyűjtsenek tüneteiről, gondolatairól, érzéseiről, személyes történetéről, családi hátteréről és egészségügyi állapotairól.

3. Mentális állapot vizsgálata:A pszichiáterek mentális állapotvizsgálatot végeznek a kognitív működés, az érzelmi állapot, a megjelenés, a viselkedés, a beszéd, a gondolkodási minták, a hallucinációk és a téveszmék felmérésére.

4. Fizikai vizsgálat:A pszichiáterek fizikális vizsgálatot végezhetnek vagy rendelhetnek el, hogy kizárjanak minden olyan egészségügyi állapotot, amely hozzájárulhat a páciens tüneteihez.

5. Pszichológiai tesztek és kérdőívek:A pszichiáterek pszichológiai teszteket és kérdőíveket használhatnak a páciens személyiségének, kognitív képességeinek és érzelmi működésének különböző aspektusainak felmérésére.

6. Diagnosztikai interjúk és kritériumok:A pszichiáterek a DSM-5-ben (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) felvázolt diagnosztikai kritériumokat használják annak meghatározására, hogy a páciens megfelel-e egy adott mentális zavar vagy állapot kritériumainak.

Míg a pszichiáterek alkalmazzák ezeket a módszereket, általában nem támaszkodnak egyetlen módszerre sem, hanem egy átfogó megközelítést alkalmaznak, amely több technikát kombinál a pontos diagnózis felállítása és a kezelési terv kidolgozása érdekében.