Egészség és a Betegség
1. Epilepsziaellenes szerek (AED) :Ezeket a gyógyszereket kifejezetten a rohamok kezelésére fejlesztették ki. Az AED-k példái közé tartozik a fenitoin (Dilantin), karbamazepin (Tegretol), valproát (Depakote), lamotrigin (Lamictal), levetiracetám (Keppra), oxkarbazepin (Trileptal), topiramát (Topamax) és zonisamid (Zonegran). Mindegyik AED saját egyedi hatásmechanizmussal és mellékhatásprofillal rendelkezik.
2. Benzodiazepinek :Ezek olyan gyógyszerek, amelyek nyugtató, görcsoldó és izomlazító tulajdonságokkal rendelkeznek. A görcsrohamokhoz használt benzodiazepinek példái közé tartozik a diazepam (Valium) és a klonazepam (Klonopin). Használhatók önmagukban vagy más AED-ekkel kombinálva.
3. Barbiturátok :Ezeket a gyógyszereket elsősorban bizonyos típusú rohamok kezelésére használják, amelyek nem reagálnak jól más gyógyszerekre. A fenobarbitál a rohamok kezelésére leggyakrabban használt barbiturát.
4. Szteroidok :Ezek a gyógyszerek speciális helyzetekben alkalmazhatók, például csecsemőkori görcsökben vagy bizonyos autoimmun eredetű rohamok esetén. Ilyen például a prednizolon és az adrenokortikotrop hormon (ACTH).
5. Újabb antikonvulzív szerek :Ezek olyan gyógyszerek, amelyeket újabban fejlesztettek ki, és gyakran jobb mellékhatásprofillal rendelkeznek, mint a régebbi gyógyszerek. Néhány példa a gabapentin (Neurontin), a pregabalin (Lyrica) és a felbamát (Felbatol).
Fontos megjegyezni, hogy a rohamok kezelésére szolgáló gyógyszer kiválasztása összetett döntés, amelyet neurológiára vagy epilepsziára szakosodott egészségügyi szakembernek kell meghoznia. Figyelembe veszik az olyan tényezőket, mint a rohamok típusa, a kiváltó ok, az egyén általános egészségi állapota és a lehetséges mellékhatások. Rendszeres monitorozásra és dózismódosításra lehet szükség a legjobb rohamkontroll elérése érdekében.