Egészség és a Betegség
1. Genetikai tényezők: A távolléti rohamok gyakran családon belül fordulnak elő, ami genetikai komponensre utal. Az agyműködést szabályozó specifikus gének mutációi, mint például az SCN1A, GABRG2 és CACNA1H, összefüggésbe hozhatók az absance-rohamok fokozott kockázatával.
2. Neurotranszmitter egyensúlyhiány: A neurotranszmitterek olyan vegyi anyagok, amelyek jeleket továbbítanak az agy idegsejtjei között. Egyes neurotranszmitterek, például a gamma-amino-vajsav (GABA), a glutamát és a dopamin szintjének kiegyensúlyozatlansága feltehetően szerepet játszik a hiányos rohamokban.
3. Agyfejlődés: A hiányrohamok általában gyermekkorban kezdődnek, az agy gyors fejlődésének időszakában. Ez arra utal, hogy a fejlődési rendellenességek vagy az agyi kapcsolódási zavarok hozzájárulhatnak a rohamok előfordulásához.
4. Szerkezeti rendellenességek: Egyes esetekben az abszansrohamok az agy szerkezeti rendellenességeivel, például fejlődési rendellenességekkel, daganatokkal vagy sérülésekkel járhatnak. Ezek a rendellenességek megzavarhatják a normál agyi tevékenységet, ami görcsrohamokhoz vezethet.
5. Anyagcsere állapotok: Bizonyos anyagcsere-állapotok, mint például a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) és az elektrolit-egyensúly zavarai szintén kiválthatnak hiányrohamokat.
6. Környezeti tényezők: Egyes egyéneknél a környezeti tényezők, mint például a stressz, a szorongás, az alváshiány vagy a villogó fények (fényérzékenység), kiválthatják a távolléti rohamokat.
Fontos megjegyezni, hogy a távolléti rohamok pontos oka személyenként változhat, és lehet, hogy e tényezők kombinációja, nem pedig egyetlen ok. A hiányos rohamok pontos diagnózisához és megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen, hogy konzultáljon egy epilepsziára vagy neurológiára szakosodott egészségügyi szakemberrel.