Ha a vese parenchymáját betegség érinti, ez ronthatja a vese azon képességét, hogy ellátja ezeket az alapvető funkciókat. A veseparenchymás betegségnek számos oka lehet, és az enyhétől a súlyosig terjedhet, az alapállapottól és a szövetkárosodás mértékétől függően.
A vese parenchymás betegségének néhány gyakori oka a következők:
- Krónikus vesebetegség (CKD): A CKD egy progresszív állapot, amelyben a vesék idővel fokozatosan elveszítik funkciójukat. Számos tényező okozhat CKD-t, beleértve a cukorbetegséget, a magas vérnyomást, a genetikai rendellenességeket, az autoimmun betegségeket és bizonyos gyógyszereket. A cukorbetegség krónikusan emelkedett vércukorszintje károsíthatja a veséken belüli érzékeny ereket.
-Akut vesekárosodás (AKI): Az AKI a vesefunkció hirtelen elvesztése, amely néhány óra vagy nap alatt jelentkezhet. Az AKI gyakori okai közé tartozik a súlyos kiszáradás, sokk, trauma, szepszis, bizonyos gyógyszerek és a húgyúti elzáródás. Az AKI néha visszafordítható, ha a kiváltó okot azonnal orvosolják.
-Glomerulonephritis: A glomerulonephritis egy olyan állapot, amelyet a glomerulusok gyulladása jellemez, amelyek a vesén belüli kis szűrők. Különféle tényezők okozhatják, beleértve az autoimmun betegségeket, fertőzéseket, bizonyos gyógyszereket vagy genetikai betegségeket.
-Pyelonephritis: A pyelonephritis a vesék fertőzése, amelyet gyakran a hólyagból felszálló baktériumok okoznak. A súlyos vagy visszatérő pyelonephritis hegesedéshez és a vese parenchyma maradandó károsodásához vezethet.
-Intersticiális nephritis: Az intersticiális nephritis az interstitium gyulladására utal, amely a tubulusok és a vesék vérerei közötti szövet. Különféle okokból eredhet, beleértve bizonyos gyógyszereket, toxinokat, fertőzéseket és autoimmun betegségeket.
A veseparenchymás betegség a súlyosságtól és a kiváltó októl függően különféle tünetekkel és jelekkel nyilvánulhat meg. Ezek a következők lehetnek:
- Az arc, a kéz és a láb duzzanata (ödéma).
- Vizelési nehézség vagy csökkent vizeletkibocsátás
- A vizelet színének vagy állagának megváltozása, például zavaros, habos vagy sötét színű vizelet
- Magas vérnyomás
-Fáradtság
- Hányinger és hányás
- Étvágytalanság
- Izomgörcsök
-Viszkető
- Légszomj
A veseparenchymás betegség diagnosztizálása általában alapos anamnézisből, fizikális vizsgálatból, laboratóriumi vizsgálatokból (vér- és vizeletelemzés) és képalkotó vizsgálatokból, például ultrahangból vagy számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálatból áll. A kezelési megközelítés a betegség kiváltó okától függ, és magában foglalhatja a gyógyszeres kezelést, az életmód módosítását, az étrend megváltoztatását, és súlyos esetekben a dialízist vagy a veseátültetést.
Összefoglalva, a vese parenchymás betegsége egy sor olyan állapotot foglal magában, amelyek befolyásolják a vesék funkcionális szövetét. A kiváltó ok korai felismerése és kezelése kulcsfontosságú a visszafordíthatatlan károsodások és szövődmények elkerülése érdekében. A kockázati tényezőkkel vagy ismert vesebetegségben szenvedő egyének számára fontos a rendszeres monitorozás és az egészségügyi szakemberrel végzett nyomon követés az időben történő beavatkozás és a vesefunkció megőrzése érdekében.