1. Szerv/szövettípus :A különböző szervek és szövetek eltérő mértékben érzékenyek a halál utáni oxigén- és tápanyaghiányra. Az olyan szervek, mint a szív és a máj, rövidebb eltarthatósági idővel rendelkeznek, míg az olyan szövetek, mint a szaruhártya és a bőr, hosszabb ideig életképesek maradhatnak.
2. Az adományozás módja :Szerveket és szöveteket különböző típusú adományozással lehet kinyerni, beleértve az agyhalál utáni adományozást (DBD) vagy a szívhalál utáni adományozást (DCD). A DBD akkor fordul elő, amikor egy személyt agyhalottnak nyilvánítanak, de a szíve még mindig dobog, ami lehetővé teszi a létfontosságú szervek megőrzését és átültetését. A DCD ezzel szemben magában foglalja a szervek visszanyerését, miután a donor szíve leállt. A szervek és szövetek visszanyerésére rendelkezésre álló idő rövidebb lehet DCD-ben, mint a DBD-ben.
3. Hidegen tartósítási technikák :A szervmegőrzési technikák fejlődése jelentősen megnövelte a szervek és szövetek életképességét a visszanyerés után. A szerveket jellemzően hidegen tartósító oldatokban tárolják, amelyek lassítják az anyagcsere folyamatokat és csökkentik a szövetkárosodást. Ez segíthet megőrizni a szerveket néhány órával vagy akár nappal az átültetés előtt.
4. A donor jellemzői :A donor általános egészségi állapota és kórtörténete befolyásolhatja a szervek és szövetek minőségét és életképességét. Az olyan tényezők, mint az életkor, a meglévő egészségügyi állapotok, a fertőzések és a traumák befolyásolhatják, hogy a szervek mennyi ideig őrizhetők meg és mennyi ideig lehet sikeresen átültetni.
5. Címzett egyeztetés :A szerveket és szöveteket gondosan össze kell hangolni a donorok és a recipiensek között olyan kompatibilitási tényezők alapján, mint a vércsoport, a szövettípus, a méret és az orvosi sürgősség. A kompatibilis recipiensek elérhetősége és alkalmassága befolyásolja azt az időtartamot is, amelyen belül a szervek hatékonyan hasznosíthatók.
A sikeres szerv- és szövetátültetés érdekében a transzplantációs csoportok a megőrzés során szorosan figyelemmel kísérik a szervek állapotát, és mindezeket a tényezőket figyelembe veszik az átültetés optimális időpontjának meghatározásához. A protokollok és irányelvek szigorú betartása segít maximalizálni a donorszervek és -szövetek minőségét és életképességét, ami végső soron jobb eredményekhez vezet a transzplantált recipiensek számára.