Egészség és a Betegség
1. A prosztaglandin szintézis gátlása: Az NSAID-ok gátolják a ciklooxigenáz (COX) enzimet, amely a prosztaglandinok szintéziséért felelős. A prosztaglandinok döntő szerepet játszanak a vese véráramlásának és a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) fenntartásában. A prosztaglandin szintézis gátlásával az NSAID-k csökkenthetik a vese véráramlását és a GFR-t, ami vesekárosodáshoz és veseelégtelenséghez vezethet.
2. Nátrium- és vízvisszatartás: Az NSAID-ok nátrium- és vízvisszatartást okozhatnak azáltal, hogy gátolják a natriuretikus hormonok, például a prosztaglandin E2 termelését. Ez folyadéktúlterheléshez és megnövekedett nyomáshoz vezethet a vesékben, ami károsíthatja a nefronok kényes szerkezetét és károsíthatja a veseműködést.
3. Közvetlen tubuláris toxicitás: Egyes NSAID-ok, különösen nagy dózisokban vagy hosszan tartó használat esetén, közvetlenül károsíthatják a vesetubulusokat, a vese azon funkcionális egységeit, amelyek felelősek a salakanyagok szűréséért és az elektrolit-egyensúly szabályozásáért. Ez a közvetlen tubuláris toxicitás akut vesekárosodáshoz és veseelégtelenséghez vezethet.
4. Intersticiális nephritis: Az NSAID-ok intersticiális nephritist, a vese tubulusai közötti szövetek gyulladását okozhatják. Ez a gyulladás megzavarhatja a nefronok normális működését, és veseelégtelenséghez vezethet.
5. A mögöttes vesebetegség súlyosbodása: A már meglévő vesebetegségben szenvedő egyéneknél az NSAID-ok ronthatják az alapállapotot és felgyorsíthatják a veseelégtelenség progresszióját.
Fontos, hogy az NSAID-okat óvatosan alkalmazzák, különösen vesebetegeknél, időseknél és olyanoknál, akik más, a veseműködést befolyásoló gyógyszert szednek. A NSAID-ok hosszú távú vagy nagy dózisú alkalmazása esetén a vesefunkció rendszeres ellenőrzése javasolt. Ha veseelégtelenségre utaló jelek, például csökkent vizeletkibocsátás, duzzanat vagy megmagyarázhatatlan súlygyarapodás jelentkeznek, rendkívül fontos, hogy hagyja abba az NSAID alkalmazását, és azonnal forduljon egészségügyi szakemberhez.