1. Reabszorpció: A vesetubulus sejtek szelektíven visszaszívják az alapvető anyagokat a szűrletből a véráramba. Ez magában foglalja a vizet, glükózt, aminosavakat, vitaminokat és ionokat, például nátriumot, káliumot, kloridot és bikarbonátot. A reabszorpció segít fenntartani a szervezet belső környezetét, és megakadályozza az alapvető tápanyagok és elektrolitok túlzott elvesztését.
2. Kiválasztás: A vesetubulusok bizonyos anyagokat is aktívan választanak ki a véráramból a szűrletbe. Ezen anyagok közé tartoznak a salakanyagok, a gyógyszerek és az idegen vegyületek. A szekréció segít eltávolítani a nem kívánt anyagokat a szervezetből és fenntartani az elektrolitok megfelelő egyensúlyát.
3. A víz- és elektrolitegyensúly szabályozása: A vesetubulus sejtjei döntő szerepet játszanak a szervezet víz- és elektrolit egyensúlyának szabályozásában. A szervezet szükségletei alapján beállíthatják a visszaszívott vagy kiválasztott víz mennyiségét. Például kiszáradás esetén a tubulussejtek fokozzák a vízvisszaszívást, míg túlzott folyadékbevitel esetén csökkentik a visszaszívódást a folyadékegyensúly fenntartása érdekében.
4. Sav-bázis egyensúly: A vesetubulusok sejtjei hozzájárulnak a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásához a hidrogén (H+) és bikarbonát (HCO3-) ionok szekréciójának és reabszorpciójának szabályozásával. Ez a folyamat segít fenntartani az optimális pH-szintet a vérben, és megakadályozza az acidózist vagy az alkalózist.
5. Hormonális szabályozás: A vesetubulusok sejtjeit különféle hormonok befolyásolják, mint például az aldoszteron, az antidiuretikus hormon (ADH) és a mellékpajzsmirigy hormon (PTH). Ezek a hormonok szabályozzák bizonyos anyagok reabszorpcióját és kiválasztását, ezáltal szabályozzák a vizelet összetételét és fenntartják a homeosztázist.
6. Droganyagcsere: A vesetubulusok bizonyos gyógyszerek metabolizmusában és eliminációjában vesznek részt. Módosíthatják a gyógyszereket olyan folyamatok révén, mint a konjugáció és az oxidáció, vízoldható formákká alakítva azokat, amelyek könnyen kiválasztódnak a vizelettel.
7. Glükoneogenezis: A proximális csavart tubulusban a glükoneogenezis nevű folyamat megy végbe. A glükoneogenezis a glükóz szintézisére utal nem szénhidrát prekurzorokból. A vesetubulussejtek glükózt szintetizálhatnak aminosavakból és más intermedierekből bizonyos körülmények között, például hosszan tartó koplalás vagy éhezés esetén, hogy fenntartsák a vércukorszintet.
A vesetubulussejtek ezen funkciói döntő fontosságúak a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyának fenntartásában, a pH szabályozásában, a salakanyagok eltávolításában és a vese megfelelő működésének biztosításában. A vesetubulusok sejtjeinek diszfunkciói különféle vesebetegségekhez és elektrolit-egyensúlyzavarokhoz vezethetnek, amelyek hatással vannak az egyén általános egészségi állapotára.