Egészség és a Betegség
1. Több réteg: Az átmeneti hám több sejtrétegből áll, lehetővé téve, hogy alkalmazkodjon a vesemedencén belüli térfogat- és nyomásváltozásokhoz. Ahogy a vizelet az ureterből a vesemedencébe áramlik, a hám megnyúlhat és kitágulhat anélkül, hogy veszélyeztetné integritását.
2. Köbös vagy oszlopos cellák: Az átmeneti hám sejtjei a vesemedence feszülésének mértékétől függően változtathatják alakjukat. Amikor a medence ellazul, a sejtek kocka alakúak. A vizelet mennyiségének növekedésével azonban a sejtek megnyúlnak és oszlopossá válnak, sima bélést biztosítva a vizeletszállításhoz.
3. Speciális cellacsatlakozások: Az átmeneti epitélium sejtjei szorosan kapcsolódnak egymáshoz speciális sejtcsatlakozások révén, beleértve a szoros csomópontokat és a dezmoszómákat. Ezek a csomópontok megakadályozzák a vizelet szivárgását a sejtek között, és fenntartják a hám épségét, biztosítva a hatékony vizeletszállítást.
4. Glycocalyx réteg: Az átmeneti hám felszínét glikokalix réteg borítja, amely szénhidrátokból és glikoproteinekből álló hálózat. Ez a glikokalix réteg védőgátként működik, megakadályozza a baktériumok és egyéb részecskék tapadását a hámhoz, és csökkenti a fertőzés kockázatát.
5. Uroplakinok: Az esernyősejtek, amelyek az átmeneti epitélium legkülső rétege, egyedi fehérjéket, úgynevezett uroplakineket tartalmaznak. Az uroplakinok védőréteget képeznek, amely ellenáll a káros anyagok és ionok áthatolásának, hozzájárulva a hám barrier funkciójához.
Összességében elmondható, hogy a vesemedence átmeneti epitéliumának módosulásai lehetővé teszik a változó fényviszonyokhoz való alkalmazkodást, alacsony ellenállású vizeletszállítási útvonalat biztosítanak, és megvédik az alatta lévő szöveteket a lehetséges inzultusoktól, biztosítva a vizelet hatékony eltávolítását a vesékből.