A bélürítést jellemzően a székrekedés rövid távú kezelésére használják. Nem szabad két hétnél tovább használni anélkül, hogy orvossal beszélne. A bélürítések olyan mellékhatásokat okozhatnak, mint a hasi fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés.
A bélürítésnek két fő típusa van:
* Tömegképző hashajtók: Ezek a hashajtók úgy fejtik ki hatásukat, hogy tömeget adnak a széklethez, ami elősegíti a belek összehúzódását. Az ömlesztett hashajtók példái közé tartozik a psyllium (Metamucil), a metilcellulóz (Citrucel) és a polikarbofil (FiberCon).
* Stimuláló hashajtók: Ezek a hashajtók úgy fejtik ki hatásukat, hogy irritálják a belek nyálkahártyáját, ami összehúzódást okoz. A stimuláns hashajtók példái közé tartozik a biszakodil (Dulcolax), a szenna (Senokot) és a cascara sagrada.
A bélürítők vény nélkül és receptre kaphatók. Az egy személy számára megfelelő bélürítés típusa a székrekedés okától és az egyéni szükségletektől függ.