Amikor egy fertőzött személy köhög vagy tüsszent, a baktériumokat tartalmazó apró cseppeket bocsátja ki a levegőbe. Ezek a cseppek rövid ideig a levegőben maradhatnak, és a közvetlen közelben tartózkodó emberek belélegezhetik őket, még akkor is, ha nincsenek közvetlen kapcsolatban a fertőzött személlyel.
A fertőzés másik módja a fertőzött személy légúti váladékával való közvetlen érintkezés. Ez akkor fordulhat elő, ha valaki megérinti a szemét, az orrát vagy a száját, miután érintkezett szennyezett felületekkel vagy tárgyakkal, például játékokkal, kilincsekkel vagy közös használatú edényekkel.
Fontos megjegyezni, hogy a szamárköhögésben szenvedők a fertőzés első néhány hetében a legfertőzőbbek, még mielőtt a jellegzetes „suhogó” hang kialakulna. Ez kihívást jelenthet a betegség terjedésének megakadályozásában, mivel az emberek nem tudnak arról, hogy fertőzöttek, és továbbra is a szokásos módon érintkezhetnek másokkal.
A szamárköhögés elleni védőoltás a fertőzés és szövődményei megelőzésének egyik leghatékonyabb módja. A szamárköhögés elleni védőoltást általában a DTaP (diftéria, tetanusz és pertussis) vagy Tdap (tetanusz, diftéria és acelluláris pertussis) vakcina részeként adják be.