Mennyi a valószínűsége a kergemarhakórnak?

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE), közismert nevén a kergemarhakór, a szarvasmarhák progresszív, végzetes neurodegeneratív betegsége. A betegséget egy prion okozza, egyfajta rosszul hajtogatott fehérje, amely ellenáll a hőnek, a sugárzásnak és a proteolitikus enzimeknek.

A BSE-t először 1986-ban azonosították az Egyesült Királyságban. A járvány a szarvasmarha és más állatok maradványaiból készült hús- és csontliszt szarvasmarha-takarmány fehérje-kiegészítőként való felhasználásával függött össze. A betegség gyorsan átterjedt Európa más országaira és azon kívül is.

A BSE előfordulása jelentősen csökkent a hús- és csontliszt szarvasmarha-takarmányban való felhasználására vonatkozó ellenőrzések bevezetése óta. Az Egyesült Királyságban például a BSE-es esetek száma az 1992-es több mint 37 000-ről 2016-ban mindössze 1-re esett vissza.

A BSE kockázatát azonban nem sikerült teljesen kiküszöbölni. A betegség továbbra is átterjedhet fertőzött hús vagy egyéb állati termékek fogyasztása révén. A kockázat azoknál a legmagasabb, akik olyan országokban élnek, ahol még mindig elterjedt a BSE, vagy akik ezekbe az országokba utaznak.

A BSE tünetei közé tartozhatnak a viselkedésbeli változások, például agresszió vagy depresszió, járási nehézségek és fogyás. A betegség demenciát és egyéb neurológiai problémákat is okozhat.

A BSE-re nincs gyógymód. A betegség mindig végzetes.

A BSE megelőzésének legjobb módja az, ha elkerüljük a hús vagy más állati termékek fogyasztását, amelyek fertőzöttek lehetnek a betegséggel. Ez magában foglalja a marha-, borjúhús- és egyéb szarvasmarha-termékeket olyan országokból, ahol a BSE elterjedt. Ide tartozik a szarvasok és más állatok vadhúsa is, amelyek kapcsolatba kerülhettek fertőzött szarvasmarhával.

Ha aggódik a BSE kockázata miatt, beszéljen kezelőorvosával.