A leishmaniasisnak három fő klinikai megjelenési formája van:
1. A zsigeri leishmaniasis (VL) a betegség legsúlyosabb formája, amelyet láz, fogyás, vérszegénység és lépmegnagyobbodás jellemez. Gyakran halálos, ha nem kezelik.
2. A bőr leishmaniasisát (CL) olyan bőrelváltozások jellemzik, amelyek az öngyógyuló fekélyektől a torzító csomókig és plakkokig terjedhetnek.
3. A mucocutaneous leishmaniasis (MCL) a bőrleishmaniasis legsúlyosabb formája, amelyet az orr, a száj és a garat nyálkahártyájának károsodása jellemez.
A leishmaniasis közegészségügyi probléma a világ számos részén, a becslések szerint évente 1,3 millió új VL-es eset fordul elő. Leggyakoribb a trópusokon és a szubtrópusokon, különösen Dél-Amerikában, Kelet-Afrikában és Délkelet-Ázsiában.
A leishmaniasis diagnózisát általában szövetkenetek vagy tenyészetek mikroszkópos vizsgálatával végzik. A kezelés jellemzően ötértékű antimoniális szerek, például nátrium-stiboglukonát vagy paromomicin alkalmazását foglalja magában.
A leishmaniasis megelőzése magában foglalja a homoklégycsípés elkerülését, például hosszú ujjú és nadrág viselésével, rovarriasztóval, és szúnyogháló alatt alvással.