Hogyan kezelik az orvosok először azt a beteget, aki MVT tüneteit tapasztalva érkezik a kórházba?

A mélyvénás trombózis (DVT) gyanújában szenvedő beteg kezdeti értékelése és kezelése általában a következő lépéseket tartalmazza:

1. Történelem és fizikális vizsgálat:

- Az orvos információkat gyűjt a páciens tüneteiről, kórtörténetéről és a MVT kockázati tényezőiről, mint például a hosszan tartó immobilizáció, a közelmúltban végzett műtét vagy a vérrögök személyes vagy családi kórtörténete.

- Fizikális vizsgálatot végzünk az érintett végtagra összpontosítva. Az orvos ellenőrzi a duzzanatot, érzékenységet, melegséget és elszíneződést. A Homan-jel (fájdalom a vádliban, amikor a láb dorsiflexe) a MVT klasszikus, de nem mindig megbízható mutatója.

2. Diagnosztikai vizsgálatok:

- D-dimer teszt:Vérvizsgálat, amely méri a D-dimer szintjét. A negatív D-dimer teszt segíthet kizárni a DVT-t, míg a pozitív eredmény további vizsgálatot igényelhet.

- Kompressziós ultrahang:Ez a nem invazív képalkotó teszt hanghullámokat használ az érintett végtag ereinek vizualizálására és a vérrögök azonosítására. Ez a leggyakrabban használt teszt a DVT diagnosztizálására.

3. Azonnali kezelés:

- Antikoaguláns terápia:Ha MVT gyanúja merül fel vagy diagnosztizálják, az orvos valószínűleg véralvadásgátló gyógyszert fog kezdeni a betegnek, hogy megakadályozza a vérrög növekedését vagy új vérrögök képződését. A gyakran használt antikoagulánsok közé tartozik a heparin és a warfarin (Coumadin). Az alacsony molekulatömegű heparint (LMWH), például az enoxaparint (Lovenox) gyakran előnyben részesítik a kezdeti kezelés során.

- Kompressziós terápia:Kompressziós harisnyát vagy pakolást alkalmaznak az érintett végtagra, hogy javítsák a véráramlást, csökkentsék a duzzanatot és megakadályozzák a további vérrögképződést.

- Magasság:Az érintett végtag szív szintje fölé emelése javíthatja a keringést és csökkentheti a duzzanatot.

4. További értékelés és kezelés:

- A kezdeti kezelés megkezdése után további vizsgálatok végezhetők a diagnózis megerősítésére és a vérrög mértékének meghatározására, például venográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI).

- A konkrét kezelési terv a beteg állapotától, a MVT helyétől és súlyosságától, valamint az alapbetegségtől függ.

- Hosszú távú véralvadásgátló kezelés javasolható a kiújuló MVT megelőzésére, amely az egyén kockázati tényezőitől függően több hónapig vagy akár határozatlan ideig is folytatható.

A DVT mielőbbi diagnosztizálása és kezelése elengedhetetlen a súlyos szövődmények, például a tüdőembólia (PE) megelőzéséhez, amely akkor fordul elő, amikor a vérrög kiszakad a mélyvénákból és eljut a tüdőbe.