1. Kezdeti szerződés:
Amikor egy akciós potenciál eléri a szívizomsejteket, kalciumionok felszabadulását idézi elő a szarkoplazmatikus retikulumból. A kalciumionok a troponin komplexhez kötődnek, ami elindítja az aktin és miozin filamentumok csúszását, ami izomösszehúzódáshoz vezet.
2. Relaxáció:
A kezdeti összehúzódás után a kalciumionok Ca2+-ATPáz pumpákon keresztül aktívan visszapumpálódnak a szarkoplazmatikus retikulumba, és az izom ellazul.
3. Nem teljes ellazulás:
Magasabb pulzusszám esetén a relaxációs fázis a refrakter periódus rövidebb időtartama miatt hiányos lehet. Ez azt jelenti, hogy a következő akciós potenciálok még az izom teljes ellazulása előtt megérkeznek.
4. Kalciumionok felhalmozódása:
Mivel az akciós potenciálok gyors egymásutánban jelentkeznek, a szarkoplazmatikus retikulumból felszabaduló kalciumionok felhalmozódnak a citoplazmában az izom nem teljes ellazulása miatt. Ezt a jelenséget "kalcium-felhalmozódásnak" vagy "kalciumlépcsőnek" nevezik.
5. Megnövelt összehúzódási erő:
Az intracelluláris kalcium felhalmozódásával több aktin és miozin filamentum aktiválódik, ami megnövekedett számú kereszthídképződéshez vezet. Ez erőteljesebb összehúzódást eredményez az előzőhöz képest.
6. Tűzálló időszak szerinti korlátozás:
Rendkívül magas pulzusszám esetén a refrakter periódus megakadályozhatja az akciós potenciálok sikeres továbbterjedését, korlátozva az összegzés előfordulását. Ezenkívül a kalcium-újrafelvételi idő lerövidítése végül izomfáradtsághoz és működési zavarokhoz vezethet.
Összefoglalva, a szívizomban az összegzés akkor következik be, amikor az egymást követő összehúzódások erősebbé válnak a kalciumionok progresszív felhalmozódása miatt a kardiomiocitákban. Ez a jelenség nagyobb pulzusszámnál kifejezettebb, és jelentősen befolyásolhatja a szív összehúzódási teljesítményét. A kalcium kezelésének megfelelő szabályozása és a szívritmus koordinációja kulcsfontosságú a szív hatékony működéséhez.