Mikor kell szívingerlést adni tüneti bradycardiás pulzus esetén?

A szívingerlés olyan orvosi eljárás, amelynek során elektromos impulzusokat juttatnak a szívbe a szabályos szívritmus fenntartása érdekében. Általában tüneti bradycardiában szenvedő betegeknek adják, amely olyan állapot, amelyet lassú szívverés jellemez, és olyan tüneteket okozhat, mint szédülés, ájulás és légszomj.

Arról, hogy a tünetekkel járó bradycardiában szenvedő betegnek mikor kell beadni a szívingerlést, az egészségügyi szakember hozza meg a beteg egyéni állapota és tünetei alapján. Általában szívingerlés javasolt, ha a betegnek:

1. Súlyos tünetek, például visszatérő ájulási epizódok vagy hosszan tartó szédülés vagy szédülés.

2. A hemodinamikai károsodás bizonyítéka, például alacsony vérnyomás vagy szívelégtelenség jelei.

3. Szívblokk, amely olyan állapot, amelyben a szív felső és alsó kamrái közötti elektromos jelek megszakadnak, ami lassú pulzushoz vezet.

4. Szinuszcsomó diszfunkció, amely olyan állapot, amelyben a szív elektromos impulzusainak kiváltásáért felelős sinuscsomó nem működik megfelelően.

5. 3 másodpercnél tovább tartó szünet a szív elektromos tevékenységében.

Az alkalmazott szívingerlés típusa a páciens egyedi szükségleteitől függ. A szívingerlésnek két fő típusa van:ideiglenes és állandó ingerlés. Az ideiglenes ingerlést rövid ideig, például műtétből vagy akut betegségből való felépülés során alkalmazzák, míg az állandó ingerlést olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek hosszú távú ingerlésre van szükségük.

A szívingerlés biztonságos és hatékony kezelés a tünetekkel járó bradycardia kezelésére. A tünetek csökkentésével vagy megszüntetésével, valamint a súlyos szövődmények megelőzésével segíthet a beteg életminőségének javításában.