Amikor a ciliáris izmok összehúzódnak, a lencse kerekebbé vagy domborúbbá válik, ami növeli a fókuszáló erejét. Ez lehetővé teszi, hogy a szem a közeli tárgyakra fókuszáljon. Ezzel szemben, amikor a ciliáris izmok ellazulnak, a lencse ellaposodik, csökkentve fókuszáló erejét, és lehetővé teszi a szem számára, hogy távoli tárgyakra fókuszáljon.
A lencse alakjának ezt a dinamikus beállítását alkalmazkodásnak nevezik, és ez egy olyan kulcsfontosságú funkció, amely lehetővé teszi a szem számára, hogy különböző távolságokra tiszta látást biztosítson. Ez egy önkéntelen reflex, amelyet az agy vezérel, és lehetővé teszi számunkra, hogy zökkenőmentesen áthelyezzük a fókuszt az objektumok között anélkül, hogy tudatos erőfeszítéseket tennénk.