A látás állandósága hogyan kapcsolódik a filmhez?

A látás tartóssága az az optikai csalódás, amely akkor következik be, amikor a gyors egymásutánban megjelenített állóképek sorozata folyamatos mozgóképnek tűnik. Ezt a jelenséget először Joseph Plateau belga fizikus írta le 1832-ben.

A látás tartóssága minden mozgókép alapja, beleértve a filmet és a videót is. Amikor egy filmvetítő állóképsorozatot vetít a képernyőre másodpercenként 24 képkocka sebességgel, úgy tűnik, hogy a képek összeolvadnak, és a folyamatos mozgás illúzióját keltik.

Ugyanezt az elvet alkalmazzák a videóban is, ahol állóképek sorozata jelenik meg a képernyőn 30 vagy 60 képkocka/másodperc sebességgel. Minél gyorsabb a képkockasebesség, annál simábban jelenik meg a mozgás.

A látás tartóssága is felelős a kocsikerék-effektusért, amikor a kocsikerék küllői hátrafelé mozognak, amikor a kerék valóban előre forog. Ez az illúzió azért következik be, mert az agy egy rövid pillanatig megtartja a küllők képét korábbi pozíciójukban, még a kerék elmozdulása után is.

A látás tartóssága lenyűgöző jelenség, amelyet felhasználtak az emberi történelem legcsodálatosabb és legmagával ragadóbb élményeinek megteremtésére. A film korai napjaitól a virtuális valóság legújabb vívmányaiig a látás tartóssága kulcsszerepet játszott a képek életre keltésében.

Íme néhány további tény a látás tartósságáról:

* Az emberi szem a másodperc 1/25-éig megjelenített képeket is képes érzékelni.

* A kritikus fúziós frekvencia (CFF) az a minimális képkockasebesség, amelynél az állóképek sorozata folyamatosnak tűnik. A CFF személyenként változik, de általában körülbelül 24 képkocka/másodperc.

* A látás tartóssága felhasználható különféle optikai csalódások létrehozására, mint például a kocsikerék-effektus és a mozgás utóhatása.

* A látás tartóssága minden mozgókép alapelve, beleértve a filmeket, videókat és animációkat is.