Az IOP pontos szintje, amely a látóideg károsodását okozhatja, személyenként változik, de általában a 21-22 Hgmm (higanymilliméter) feletti IOP emelkedettnek tekinthető, és potenciálisan látóideg-károsodáshoz vezethet.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az IOP és a látóideg károsodása közötti kapcsolat nem egyértelmű. Egyes egyéneknél viszonylag magas az IOP-értéke a látóideg károsodása nélkül, míg mások alacsonyabb IOP-szinteken tapasztalhatnak károsodást.
Különböző tényezők, mint például az egyén IOP által kiváltott károsodásra való érzékenysége, az emelkedett szemnyomás időtartama és más mögöttes szembetegségek befolyásolhatják a látóideg károsodásának valószínűségét.
Ezért az IOP monitorozása a rutin szemészeti ellátás fontos része, különösen azoknál az egyéneknél, akiknél fennáll a glaukóma kialakulásának kockázata, amely állapot a látóideg károsodásával és progresszív látásvesztésével jellemezhető. A rendszeres szemvizsgálat és az IOP mérés segíthet azonosítani azokat az egyéneket, akiknek kezelésre van szükségük az IOP csökkentésére és a látóideg további károsodásának megelőzésére.