Egészség és a Betegség
1. Fényhez való alkalmazkodás: Ha az egyik szemet erős fénynek teszi ki, a szem fényérzékeny sejtjei (fotoreceptorai) alkalmazkodnak a megnövekedett fényintenzitáshoz. Ennek az adaptációnak a célja a vizuális bemenet kiegyensúlyozása, és lehetővé teszi a tárgyak megfelelő fényerősségű észlelését.
2. Fotopigment fehérítő: A szemünk fotoreceptorai fényérzékeny pigmenteket tartalmaznak, amelyek fény hatására megváltoztatják alakjukat. Ha hosszan tartó erős fénynek van kitéve, ezek a pigmentek kifehéredhetnek, átmenetileg kevésbé érzékennyé válhatnak, vagy akár telítettséget is elérhetnek, így nem tudnak több fényt feldolgozni.
3. Vizuális utókép: Miután eltakarta a szabad szemét, és tekintetét egy másik területre irányítja (az erős fény nélkül), utóképet észlelhet. Ez az utókép egy illúzió, ahol még mindig "látható" a fényforrás formája és fényereje, bár az már nincs meg. A fehérített fotopigmentek lassan regenerálódnak és visszanyerik érzékenységüket, átmeneti egyensúlyhiányt hozva létre, ami utóképet eredményez.
4. Kiegészítő színek: A megnézett fény színétől függően az utókép kiegészítő színben jelenhet meg. Ha például egy élénkzöld fényt bámul, az utókép vörösesnek tűnhet, mivel a zöld kiegészítő színe a vörös.
5. Időtartam és fakulás: Az utókép időtartama változó, és néhány másodperctől néhány percig tarthat. Fokozatosan elhalványul, ahogy a fotopigmentjei visszanyerik normál működésüket, és a vizuális rendszer alkalmazkodik az új fényviszonyokhoz.
Elengedhetetlen, hogy ne bámuljon közvetlenül intenzív fényforrásokba huzamosabb ideig, ideértve a lézereket, az erős halogén- vagy LED-lámpákat és a napot. Ezek fotokémiai károsodást okozhatnak a szem érzékeny struktúráiban, ami hosszú távú látási problémákhoz vezethet.
Ha tartós látászavarokat vagy aggodalmakat tapasztal a látása miatt, miután megvilágított, forduljon szemorvoshoz (optometristához vagy szemészhez) átfogó értékelés céljából.