Hogyan értékeli az orvos az orrtörést?

Az orrtörés, más néven orrtörés értékelése magában foglalja az orvos szisztematikus megközelítését a páciens állapotának értékelésére és a sérülés mértékének meghatározására. Az orvos általában így értékeli az orrtörést:

1. Orvostörténet:

- Az orvos megkérdezi a páciens kórtörténetét, beleértve a korábbi orrsérüléseket, allergiákat és vérzési rendellenességeket.

2. Szemrevételezés:

- Az orvos szemrevételezéssel megvizsgálja az orrot, hogy nincs-e látható deformáció, duzzanat, zúzódás vagy aszimmetria.

3. Tapintás:

- Az orvos gyengéden megtapintja az orrot, hogy azonosítsa azokat a területeket, ahol az érzékenység vagy a repedés (reszelő érzés) jelentkezik, ami törést jelezhet.

4. Neurológiai értékelés:

- Az orvos rövid neurológiai vizsgálatot végezhet, hogy ellenőrizze az arc érzését és mozgását, különösen az orr környékén.

5. Orr endoszkópia:

- Egyes esetekben az orvos orr endoszkópot, kis rugalmas kamerát használhat az orr belsejének vizsgálatára és az esetleges belső károsodások vagy vérzések felmérésére.

6. Képalkotó vizsgálatok:

- Ha törés gyanúja merül fel, az orvos képalkotó vizsgálatokat, például röntgen- vagy CT-vizsgálatot rendelhet a diagnózis megerősítéséhez és a törés súlyosságának megállapításához.

7. Funkcionális értékelés:

- Az orvos felmérheti a páciens orrlégzését és a septum beállítását, hogy azonosítsa a törés okozta funkcionális károsodásokat.

8. További szakemberek:

- Bonyolult esetekben, például súlyos törések vagy szövődmények gyanúja esetén az orvos további értékelés és kezelés céljából szakorvoshoz fordulhat, például fül-orr-gégész (ENT) vagy plasztikai sebészhez.

A vizsgálat eredményei alapján az orvos meghatározza a megfelelő kezelési tervet, amely magában foglalhat zárt redukciót (az orrcsontok kézi átrendezése), sínfelhelyezést vagy bizonyos esetekben sebészeti beavatkozást.