Miért működnek olyan jól a dobhártya infravörös sugárzását mérő hőmérők?

A dobhártya, mint minden abszolút nulla feletti tárgy, hősugárzást bocsát ki. Ennek a sugárzásnak az intenzitása és spektruma információt hordoz a hőmérsékletről. Mivel a dobhártya közel van a hipotalamuszhoz (az agy azon része, amely szabályozza a testhőmérsékletet), ezért gyakran feltételezik, hogy a dobhártya hőmérséklete megegyezik a test belső hőmérsékletével. Tehát a belső testhőmérséklet pontos mérése érdekében a dobhártyából kibocsátott infravörös energiát pontosan meg kell mérni és hőmérsékleti értékké alakítani.

A pontos méréshez az infravörös hőmérő érzékelőjének képesnek kell lennie a sugárzás érzékelésére és más sugárforrások kiszűrésére, mint például a környezeti sugárzás, valamint a hallójárat vagy a fül más részei által kibocsátott sugárzás. A hallójárat által kibocsátott sugárzás okozta zaj kiküszöbölése érdekében az érzékelőt általában mélyen a hallójáratban helyezik el, a dobhártyával szemben.

Az infravörös sugárzás hőmérsékleti értékké való átalakítására különböző módszerek alkalmazhatók. Az egyik általános megközelítés a Stefan–Boltzmann törvény alkalmazása, amely kimondja, hogy a fekete test által kisugárzott teljes teljesítmény arányos abszolút hőmérsékletének negyedik hatványával. Más szóval, minél melegebb egy tárgy, annál több infravörös energiát bocsát ki. A dobhártya által kibocsátott infravörös sugárzás intenzitásának mérésével és a Stefan–Boltzmann törvény alkalmazásával a hőmérő átalakítja azt hőmérsékleti értékké.

Az infravörös fülhőmérők pontosságát és megbízhatóságát számos tényező befolyásolja, mint például az érzékelő megfelelő elhelyezése a hallójáratban, fülfertőzések, fülzsír elzáródása, valamint a testhőmérséklet olyan tényezők miatti változása, mint az edzés, az alvás vagy a közelmúltbeli étkezés. A pontos mérések érdekében fontos, hogy kövesse a gyártó utasításait a hőmérő használatára vonatkozóan, és vegye figyelembe a mérést befolyásoló tényezőket.